TEXTUS: „Azt gondolta, megértik a testvérei, hogy Isten az ő keze által szabadítja meg őket. De nem értették meg.” ApCsel 7, 25
„Ezt a Mózest, akit megtagadtak, amikor ezt mondták: Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá? – őt küldte el az Isten elöljáróul és szabadítóul az angyal által, aki megjelent neki a csipkebokorban.” ApCsel 7, 35
„Ő az, aki ott volt a gyülekezet előtt a pusztában atyáink és az angyal között, aki szólt hozzá a Sínai-hegyen: ő vette át az élő igéket, hogy átadja nekünk. Neki nem akartak engedelmeskedni atyáink, hanem elutasították maguktól, és visszafordultak szívükben Egyiptom felé,” ApCsel 7, 38-39
Kedves Testvérek!
István valóban telve volt bölcsességgel, erővel, Szentlélekkel. Nagyon frappánsan egy harmadik nagy alakjáról is beszél az Ószövetségnek, Mózesről, akire nagyon sokszor hivatkoznak a vádlói, ellenségei. Mózes történetét úgy eleveníti fel a hallgatóságban, hogy az elutasításra fókuszál, amelyet Mózesnek is meg kellett tapasztalnia.
Valahol István számára vigasztalás és tovább segítő erő, ahogyan felismeri Mózes nehézségeit is az ószövetségi történésekben. Megerősíti őt, hisz maga is megtapasztalta az elutasítást, a rágalmakat.
Mit kapnak az Úr szolgái? Három igét olvastam fel, amelyekben István olvasatában hallhatjuk, hogy az Isten küldötte milyen bánásmódban részesül.
Nem értik meg – sokszor nem értik azt, akit elküld az Úr. Vagy nincs itt még az ideje, vagy nagyon kemények a szívek.
Megtagadják – Mózest is elárulták, úgy gondolták, hogy más vezető is lehetne rajta kívül, még saját testvére is ellene fordult.
Elutasítják maguktól és máshoz fordulnak – megtapasztalja az Isten küldötte, hogy a nép szívesebben húz a világi dolgokhoz, mint az Úr igéjéhez, jelenlétéhez. Sajnos ilyen ez.
Kedves Testvérem! Ha ezeket tapasztalod az emberektől – meg-nemértés, megtagadás, elutasítás -nem kell meglepődnöd. Az Úr szolgáinak ez az osztályrésze, de nem az eredményekre, nem az emberekre kell néznünk, hanem a küldetésre. Ámen.