TEXTUS: „Amikor ezeket hallották, haragra gerjedtek szívükben, és fogukat csikorgatták ellene. Ő azonban Szentlélekkel telve az égre függesztette tekintetét, és látta Isten dicsőségét és Jézust, amint Isten jobbja felől áll. Ekkor így szólt: Íme, látom a megnyílt eget és az Emberfiát, amint Isten jobbja felől áll. Akkor azok hangosan kiáltoztak, bedugták a fülüket, és egy akarattal rárohantak, azután kiűzték a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk pedig egy Saul nevű ifjú lába elé tették le felsőruháikat. Amikor megkövezték Istvánt, az így imádkozott: Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet! Azután térdre esett, és hangosan felkiáltott: Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt! És amikor ezt mondta, meghalt.” ApCsel 7, 54-60
Kedves Testvérek!
István szembesíti a vádlóit a bűneikkel, erre azok fogukat csikorgatva rárontanak. Isten megadta Istvánnak azt az erőt, hogy mindvégig bátor maradjon, hogy ne féljen még a haláltól sem. A Szentlélek utolsó pillanataiban is megerősítette, látást és bizonyságtételt adott a szájára. Látást, hisz belepillanthatott a végső valóságba, láthatta azt a Krisztust, aki feltámadt és neki is üdvösséget szerzett, és aki várja a mennyei végső valóságban. Micsoda reménysége, micsoda ereje van ennek a pillanatnak István életében!
Gyilkosai már nem bírják hallgatni, amit István mond. Nyilván arra gondolnak, hogy Istent káromolja, másrészt pedig inkább ki akarnak kerülni az Istvánban munkálkodó Lélek hatása alól, bedugják a fülüket, hogy végrehajthassák gonosz tervüket, hogy ne legyen hatással rájuk a Lélek.
Olyan őszinte, olyan igazi a Biblia. Ma is meg akarja mutatni nekünk, hogy kik vagyunk. Én is átéltem már az életemben, hogy bedugtam a fülem, hogy az ige, a Lélek munkája ne legyen rám hatással. Volt már olyan, hogy egy csendeshétre, vagy csendesnapra nem mentem el, mert tudtam, hogy fel fog kavarni, le fog leplezni az ige. Inkább bedugtam a fülem, elkerültem az alkalmat, hogy ne kelljen a felkavaró igével találkoznom.
Sokszor látom a testvéreken, a gyülekezeti tagokon, hogy ugyanúgy viselkednek, mint István gyilkosai, vagy ahogyan én is viselkedtem: bedugott füllel élnek, hogy ne kelljen átélni az ige felkavaró hatását.
Kedves Testvér! Ne dugd be a füled, engedd, hogy felkavarjon a Lélek, felkavarjon az ige, mert akkor indul el változás az életedben! Az Isten szava nem felzaklatni akar, hanem megeleveníteni, átformálni, vezetni. Ez jó dolog, ne állj ellene, keresd az alkalmakat, hogy hallhasd a hangját!
István Krisztushoz méltó módon hagyja el ezt a földi világot, ugyanúgy ellenségei, gyilkosai érdekében szól a bűnbocsánat hangján. Nem magától teszi ezt, Krisztus él már benne, Hozzá megy a mennyei hazába. Ámen.