TEXTUS: „Közeledett a páska ünnepe, és Jézus tudta, hogy eljött az ő órája, amelyben át kell mennie e világból az Atyához. Szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig. És vacsora közben, amikor az ördög már a szívébe sugallta Júdás Iskáriótesnek, Simon fiának, hogy árulja el őt, Jézus tudva, hogy az Atya mindent a kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy, felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt kötött magára, azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni és törölni a magára kötött kendővel. Simon Péterhez lépett, aki így szólt hozzá: Uram, te mosod meg az én lábamat? Jézus így válaszolt neki: Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted. Péter így szólt hozzá: Az én lábamat nem mosod meg soha. Jézus így válaszolt neki: Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám. Simon Péter erre ezt mondta neki: Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is! Jézus így szólt hozzá: Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mind. Mert tudta, ki árulja el, azért mondta: Nem vagytok mindnyájan tiszták.” János 13, 1-11
Kedves Testvérek!
A lábmosás története szintén egy olyan történet, amelyet csak János evangéliumában olvashatunk. Minden bizonnyal János nagyon mélyen átélte ezt az eseményt, emiatt is került bele az evangéliumba.
Valóban, ennek a történetnek nagyon gazdag üzenetei vannak, de nézzük, hogy mit hangsúlyozhatunk ki János szempontjából?
Azon a vidéken egy vendéglátó, amikor vendégek érkeztek hozzá étkezésre, akkor felkínálta a lehetőséget a lábmosásra. Ezt általában egy rabszolga végezte. A vendégeknek ez nagy felüdülést jelentett, hisz a megfáradt, poros lábnak felüdülés volt a hűsítő víz. Ha nem volt szolga, akkor általában a legfiatalabb ember végezte el ezt a szolgálatot vagy éppen mindenki magának, vagy senki.
Képzeljük el a helyzetet az esti vacsoránál. Mindenki érzékeli a hűsítő lábmosás hiányát. Bizonyára célzó tekintetek találhatták el János apostolt, hisz ő volt a legfiatalabb. Végül senki sem tesz semmit. Mindenki egy kicsit többet gondol magáról annál, hogy lealacsonyodjon olyasmihez, hogy megmossa tanítványtársai lábát… S egyszer csak a Mester feláll, leveti felsőruháját, felköti magára a kendőt és elkezdi megmosni tanítványai lábát.
János micsoda mélységét érthette meg Jézus Krisztus helyettes áldozatának, hisz ebben a történetben ez olyan csodálatosan kiábrázolódik. Jézus helyette mossa meg a tanítványok lábát és az ő lábát is. Jézus Krisztus megtöri a hiányt és megalázva magát megmossa mindenkinek az úttól összetört, meggyötört lábait.
János évtizedekkel a történés után megérti a nagy titkot, a Krisztus-eseményt. Jézus leveti magáról azt, hogy Isten, hogy Istennel egyenlő, hogy mindenre megvan a hatalma. Felköti magára a kendőt, amely által megtisztulnak a tanítványok. Jézus levetette életét, magára kötötte a világ bűneit, hogy az emberek megtisztulhassanak. Micsoda ajándék! Micsoda kegyelem! Micsoda csoda!
János átélte, hogy Krisztus helyette lépett bele egy kínos helyzetbe és ezen keresztül még mélyebben megértette, hogy Jézus helyette lépett az Isten oltárára, hogy az ő bűneiért is meghaljon. Te megértetted már? Neked már nyilvánvalókká lettek az Úrnak karjai? (lásd Ézsaiás 53, 1) Ámen.