TEXTUS: „Jézus pedig hangos szóval ezt mondta: Aki hisz énbennem, az nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem; és aki engem lát, az azt látja, aki elküldött engem. Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben. Ha valaki hallja az én beszédeimet, de nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem. Aki elvet engem, és nem fogadja el az én beszédeimet, annak van ítélő bírája: az az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon. Mert én nem magamtól szóltam, hanem aki elküldött engem, maga az Atya parancsolta meg nekem, hogy mit mondjak, és mit beszéljek. Én pedig tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amit tehát én mondok, úgy hirdetem, ahogyan az Atya mondta nekem.” János 12, 44-50
Kedves Testvérek!
A mai igeszakaszban Jézus hangosan szólal fel, a néphez szól. Magyarázók szerint utolsó szavai ezek Jézusnak, amelyet a néphez intéz, hisz később már a tanítványaihoz, vádlóihoz, az Atyához szól csupán.
Egy fontos összefoglalását láhatjuk itt Jézus személyének, amely összefoglalásban bőségesen vannak ószövetségi képek.
Jézus úgy van előttünk, mint az Atya küldötte. Ő az igaz próféta, amelyet már Mózes is előrevetített ötödik könyvében. Jézus igaz próféta, mert az Atya akaratát cselekedve szólja az Atyától jövő üzenetet. A nagypróféták gyakori témája az igaz és hamis próféták szembeállítása. Igaz próféta az, aki az Isten akaratát hirdeti minden körülménytől, elvárástól függetlenül, a hamis próféta pedig nincs kapcsolatban az Istennel, azt az üzenetet emeli transzcendens magasságba, amelyet a nép hallani akar. Jézus nem ilyen volt. Nem azt szólta, amit hallani akartak, hanem arról beszélt, amelyet el kellett mondania, mint Isten küldöttének.
Jézus úgy beszél magáról, mint világosságról. Világosság Ő, hogy a benne hívőknek ne kelljen a sötétségben maradniuk. János evangéliumának egy visszatérő mozzanata az, hogy Jézus az igazi világosság. Ebben az ószövetségi próféciák teljesednek be, gondoljunk csak Ézsaiásra vagy épp Malakiásra.
Jézus Krisztus megmentőként is előttünk van a mai igében. Nem kárhoztatni akar Ő, hanem megmenteni. Ő az újszövetségi bárka, aki az Isten haragja előli megmenekülésnek az egyetlen lehetősége. A bárka ajtaja nyitva van mindenki előtt. Akik élnek a lehetőséggel, akik elhiszik az eljövendő ítélet valóságát, azok hitük és bárkába való belépésük következtében megmenekülnek. Az Isten haragja a bárkában lévőket felemeli, hordozza sziklákon felül is, akik pedig nem élnek a lehetőséggel, azoknak pedig ítéletté lesz az özönvíz. Ugyanaz a víz valakinek felemelő erő, valakinek pedig pusztító hatalom. Minden csak azon múlik: bárkán kívül vagy belül.
Jézus Krisztus az Újszövetség teológiájában a sarokkőként is ismert. A mai igében úgy van előttünk, mint próbakő. Jézus a próbaköve az ember lelki életének, aki hisz Benne, annak örök élete van, aki nem hisz Benne, Isten haragja marad rajta Ámen.