TEXTUS: „A zsidók ekkor így szóltak a meggyógyított emberhez: Szombat van, nem szabad felvenned az ágyadat. Ő így válaszolt nekik: Aki meggyógyított, az mondta nekem: Vedd az ágyadat, és járj! Megkérdezték tőle: Ki az az ember, aki azt mondta neked, hogy vedd fel, és járj? De a meggyógyított ember nem tudta, hogy ki az, mert Jézus félrehúzódott az ott tartózkodó sokaság miatt. Ezek után találkozott vele Jézus a templomban, és ezt mondta neki: Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled. Elment ez az ember, és megmondta a zsidóknak, hogy Jézus az, aki meggyógyította. Azért üldözték a zsidók Jézust, mert szombaton tette ezt. Jézus így szólt hozzájuk: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom. Ezért azután a zsidók még inkább meg akarták ölni, mert nemcsak megtörte a szombatot, hanem saját Atyjának is nevezte Istent, és így egyenlővé tette magát az Istennel.” János 5, 10-18
A mai történetben szemben áll az Isten szeretete és az ember gyűlölete. A 38 éve fekvőbeteg meggyógyulása nem ért véget azzal, hogy meggyógyult. Ezután felpezsdült az élet körülötte. Addig senki sem foglalkozott vele, most pedig hirtelen sok figyelem irányul rá.
Isten szeretete mutatkozik meg ennek az embernek az életében, hisz nem volt embere, nem volt mellette senki, aki segítette volna, aki megkönyörült volna rajta, aki beemelte volna a vízbe. Jön Jézus, aki az Atya akaratát cselekedve szombaton meggyógyítja ezt az embert. Csoda, hogy egy ilyen súlyos, gyógyíthatatlan beteg újra egészséges. A 38 éve fekvő felkel és hordozza a saját ágyát.
Öröme van, hisz már nem mozgáskorlátozott. Öröme van, mert már nem kell feküdnie az ágyán, hanem kézbe veheti azt és hordozhatja. Na ezzel aztán nagy vétket követ el, hisz megszentségteleníti a szombatot.
A farizeusok úgy jelennek meg ebben a történetben, mint akik ellenőrzik a zsidókat, hogy mennyire tartják meg betű szerint a szombatot. Jeremiás próféta könyvéből tudják, hogy szombaton nem szabad terheket hordozni, de ez az ember egyenesen az ágyát merészeli cipelni ide-oda. Nem hagyják szó nélkül, rögtön belekötnek. Ez a meggyógyult örömében hordozza az ágyat és magyarázza a helyzetet, hogy ő azért teszi ezt, mert ezt mondta neki az a furcsa idegen, aki visszaadta az egészségét.
Itt is találkozunk egy furcsa kérdéssel. Nem arra kíváncsiak, hogyan gyógyult meg, nem az van a szívükben, hogy dicsőítsék az Urat a csoda hallatán, hanem arra kíváncsiak, ki vezette félre, ki vezette a törvénnyel szembe ezt az embert. Borzasztó kegyetlenség, borzasztó vakság! A törvény betűje megvakítja ezeket az embereket és nem veszik észre, hogy Isten szeretetét nem kötözi meg a törvény. Ugyan a szombat napja a nyugalom napja, de az Úr szombaton sem tudja visszafogni szeretetét. Ugyan a teremtés történetében azt olvassuk, hogy Isten megpihen a hetedik napon, de nem a szeretetét, nem a munkálkodását pihenteti, hanem megpihent a teremtés munkájától. Isten mindenkor munkálkodik, szombaton is. Isten szeretete ezen a szombaton is kiáradt, meggyógyult egy ember. Nem csupán testileg, hanem lelkileg is, hisz Jézus találkozik vele a templomban. Ez az ember elmegy a templomba és találkoznak Jézussal és most már nem csak a teste, hanem a lelke is találkozik az Isten munkálkodó szeretetével. Teljes a gyógyulás.
Testvér, ne feledd, Isten ma is munkálkodik! Benned is, bennem is, sőt még általad és általam is munkálkodhat. Emberi gyűlöletünk, önigazoltságunk ne akadályozza meg az Ő munkálkodását! Ámen.