TEXTUS: „Megszólalt tehát Jézus, és ezeket mondta nekik: Bizony, bizony, mondom nektek: a Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya, mert amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon. Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit ő tesz. És ezeknél nagyobb tetteket is mutat majd neki, hogy ti csodálkozzatok. Mert ahogy az Atya feltámasztja a halottakat, és életre kelti őket, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar. Az Atya nem is ítél meg senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki őt elküldte.” János 5, 19-23
A mai igében elérkeztünk János evangéliumában az első hosszabb jézusi beszédhez és annak jánosi értelmezéséhez. Ez az evangélium a többihez képest később keletkezett, ezért ebben benne van János Apostol hite is, amelyet a Szentlélek munkálkodása nyomán nyert. Benne van az evangéliumban János értelmezése a Lélek által, amely fontos tanításokat mutat nekünk.
Jézus ebben a szakaszban a gyógyítást követően Őt ért vádakra reagál. Az egyik vád a szombat nem megtartása, a másik pedig, hogy Jézus egyenlővé tette magát az Atyával.
A zsidók számára elfogadhatatlan Jézus kijelentése önmagáról, nem tudják elfogadni, hogy Istennek nevezi magát. Érdekes megállapítanunk, hogy nem csupán akkor, hanem a történelemben számtalanszor akarták és akarják megfosztani Jézust isteni mivoltától, megfosztani attól, Aki. Ma is vannak bőségesen felekezetek, akik Jézusban csupán egy tanítót, prófétát, jótevőt látnak. Sajnos a mai ige alapján azt mondhatjuk, hogy ezek az emberek Istent sem ismerhetik meg, mert csak az ismeri az Atyát, aki ismeri a Fiút. Csak az tiszteli az Atyát, aki tiszteli a Fiút.
Különös ez a kapcsolat a Fiú és az Atya között. Az Atya a Fiúnak adott mindent, a Fiú teljesen alárendeli magát az Atyának. Kölcsönös alázat, együttműködés, az Atya és a Fiú szíve együtt dobban, egy akaraton vannak. A Fiú nem azért rendeli magát alá az Atyának, mert az Atya erősebb. Az Atya nem azért ad mindent a Fiúnak, mert félne Tőle. Nem, ezt a kapcsolatot nem az erőviszonyok határozzák meg, hanem a szeretet.
A Fiú kap mindent, ami az Atyát jellemezte az ószövetségi iratok szerint. Jézus lett az életadó. Ő az, aki az élet forrása. Ezt csupán Istenről lehetett elmondani, de János elmondja, hogy Jézus is az életadó, Jézus is rendelkezik ezzel a tulajdonsággal.
Jézus az, aki ítél. Az Atya az ítéletet a Fiú kezébe adta. A Fiú nem a cselekedetek alapján ítél, hanem a hit alapján. János értelmezésében ez a viszonyulás a Fiúhoz a legfontosabb, ha valaki hisz a Fiúban, örök élete van, nem megy az ítéletre.
Jézusé minden tisztelet, ha valaki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát. A Biblia tanítása szerint nincs univerzalista hit, amely valamiben, valakiben hisz. Az örök élethez nem elég valamiben hinni, Istenben, jóistenben, transzcendensben, spirituálisban. Csak az nyer örök életet, aki a Krisztusban, a megjelent Messiásban hisz.
Kiben hiszel? Jézus az élet adója, Jézus az, aki ítél, ítéletének alapja egyedül csak az és az lesz, hogyan viszonyulsz Hozzá: hiszel-é benne? Ámen.