TEXTUS: „Ezek után ünnepük volt a zsidóknak, és felment Jézus Jeruzsálembe. Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van. A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben, és várták a víz megmozdulását. Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett. Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében. Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: Akarsz-e meggyógyulni? A beteg így válaszolt neki: Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe. Amíg én odaérek, más lép be előttem. Jézus ezt mondta neki: Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj! És azonnal meggyógyult ez az ember, felvette az ágyát, és járt. Aznap pedig szombat volt.” János 5, 1-9
Egy gyógyulás történetéről hallunk János evangéliumában, amely történetet csak ebben az evangéliumban olvashatunk. Jézus Krisztus ünnepre megy Jeruzsálemben, viszont nem az ünneplő tömeg sorait, nem a vígasság helyeit keresi elsősorban, hanem elmegy a nyomorultakhoz. Az ünneplők igyekeztek ezeken a napokon megfeledkezni a saját és a világ nyomorúságáról, de Jézus nem ezt teszi. Odafordul olyan emberekhez, akik nem tudnak és nem is akarnak ünnepelni, hisz nagyon nyomorult az életük, betegek: sorvadásosak, bénák, vakok. Egy igazi elfekvő helyet kell elképzelni, ahol a nyomorúságot már csak talán a reménytelenség érzése múlta fölül.
Jézus ezek között az emberek között odamegy egy 38 éve beteghez, aki ott feküdt ezen hosszú idő óta arra várva, hogy talán egyszer a gyógyulás lehetősége hozzá is beköszönt. Feltesz neki egy furcsa kérdést a Mester: Akarsz-e meggyógyulni? Micsoda kérdés? Mit gondol Jézus, hogy miért van ott ez az ember immár 38 éve? Hát persze, hogy meg akar gyógyulni!
Jézus nem véletlenül kérdez ilyesmit. Nagyon is jól tudja Jézus, hogy az ember képes belemerevedni a betegség állapotába és a beteg ember lelke képes olyannyira összefonódni a betegséggel és annak tudatával, hogy igazából nem is akar kimozdulni ebből az állapotból ilyen vagy olyan, tudatos vagy tudattalan okok miatt. Valahol ez igazolódik is a beteg válaszában, hisz az eldöntendő kérdésre nem igennel vagy nemmel válaszol, hanem elkezd arról beszélni, hogy mi az életének legnagyobb nyomorúsága: „nincs emberem…” Valóban nehéz eldönteni, hogy melyik a nagyobb fájdalma ennek az embernek, betegnek lenni vagy elhagyatottnak lenni? Hiszem, hogy Jézus ezt az embert gyógyította meg, nem csupán az állapotát. Ez a csoda abban, amikor Jézus beavatkozik egy ember életébe. Jézus meggyógyította ezt az embert.
Ennek a történetnek van egy olyan értelmezési lehetősége is, amelyben ez a 38 éve beteg ember a zsidó népet jelképezi, aki 38 évig bolyongott a pusztában Mózes könyveinek oszlopcsarnokai között, viszont a törvény nem gyógyítja meg a beteg állapotát. A nép a törvény által nem menekülhet meg, csak a Messiás hozhatja el a gyógyulást.
Közös gyökere mindegyik értelmezési lehetőségnek, hogy az elveszett, testileg, lelkileg beteg ember, család, nép a gyógyulását Jézusban találhatja meg. A kegyelmes Jézusban, aki az ünnep alkalmával is megkeresi a nyomorultat. Megkeres Téged is, megkeres engem is! Ámen.