TEXTUS: „Az asszony így szólt hozzá: Uram, merítőedényed sincs, a kút is mély, honnan vennéd az élő vizet? Talán nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai is? Jézus így válaszolt neki: Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne. Az asszony erre ezt mondta: Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, és ne kelljen idejárnom meríteni. Jézus így szólt hozzá: Menj el, hívd a férjedet, és jöjj vissza! Az asszony így válaszolt: Nincs férjem. Jézus erre ezt mondta: Jól mondtad, hogy férjed nincs, mert öt férjed volt, és akivel most élsz, nem férjed: ebben igazat mondtál.” János 4, 11-18
Egy kicsit visszautalva a tegnapi igére és kapcsolódva a mai szakaszhoz, látnunk kell, hogy ebben a találkozásban miként omlanak le az akadályok, a falak Isten és ember között, férfi és nő között, zsidó és samáriai között, bűntelen és bűnös között. Illetve azt is látjuk, hogyan omlanak le a falak ennek az asszonynak a lelkében, amelyek addig vakságot, elakadást okoztak neki.
Miért volt különös az, hogy Jézus megszólítja ezt a vizet merítő asszonyt? Jézus nagyon nagy falakat dönt le azzal, hogy ezt megteszi, hogy segítséget kér.
Először is azért, mert egy zsidó megszólít egy samáriait. A 2 Királyok 17-ből tudjuk, hogy az északi országrész bukása után egy furcsa vallási, megalkuvó élet alakult ki és a samaritánusok egy kevert néppé lett, emiatt szakadt meg a kapcsolat és lett ellenségessé a zsidók és a samáriaiak között. Ezt az ellentétet nem akarták feloldani és megmaradt az ellenségeskedés. Viszont Jézus nem egy samáriait lát, hanem egy szükségben lévő, összetört életet szemlél.
Másodszor, Jézus megszólít egy nőt rabbi létére. Nem igazán volt megengedett az, hogy egy rabbi nyilvánosan beszéljen egy nővel. Leírások szerint a saját feleségével sem beszélhetett nyilvánosan egy rabbi. Jézus nem tekint ezen körülményekre, hanem látja az összetört életet, megszólít nyilvánosan egy samáriai asszonyt.
Harmadszor, nem elég, hogy Jézus megszólít egy samáriait, megszólít egy nőt, sőt egy samáriai, parázna nőt szólít meg, akinek 5 férje volt, jelenleg pedig együtt él valakivel. Jézust ezek a körülmények nem tartják vissza attól, hogy megszólítsa ezt az asszonyt, sőt segítséget kér tőle! Jézus ezzel nagy lépést tesz ezen élet felé, annyira kegyelmes, annyira irgalmas Ő, hogy nem tekint a külső körülményekre, Ő a rászoruló, szükségben lévő emberre tekint és élő vizet akar adni.
Vajon, mi, akik Jézus követőinek gondoljuk magunkat, merünk-e megszólítani feslett életű, más nemzetiségű, problémás életeket? Esetleg merünk-e segítséget kérni? Tudunk-e feléjük a falak leomlásával közelíteni? Jézus egész földi munkálkodása során ezt tette, közeledett a paráznákhoz, a bűnösökhöz, a vámszedőkhöz, a leprásokhoz. Közeledett azokhoz, akikhez senki sem akart közeledni.
Viszont Jézus ezen közeledésével nem nézi el a bűnt, hanem le akarja mosni az ember életéről. Jézus kínálja az élő vizet, az asszony szeretné is, viszont először rendeznie kell a szennyest az életében, hogy ne kelljen tovább rejtegetni. Jézus közeledik a bűnöshöz, de azt azért is teszi, hogy megszabadítsa a bűnöst a bűn terhétől.
Mi a helyzet a lelki szennyessel? Meddig rejtegetjük, mikor tud már leomlani a fal, hogy elhiggyük: Jézus meg akar és meg tud szabadítani a bűneinktől, szabad életre hív. Nem a bűneinkben akar megáldani bennünket, hanem épp a bűneinktől akar megszabadítani és megáldani! Ne egyezz ki a bűnnel az életedben, mert Jézus élő vizét úgy kínálja, hogy egész életedet rendezze és igazi szabadságban részesítsen! Ámen.