TEXTUS: „Az asszony így felelt: Uram, látom, hogy próféta vagy. A mi atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol Istent imádni kell. Jézus így válaszolt: Higgy nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor nem ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidók közül támad. De eljön az óra, és az most van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres. Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk. Az asszony így felelt: Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor eljön, kijelent nekünk mindent. Jézus ezt mondta neki: Én vagyok az, aki veled beszélek.” János 4, 19-26
A Jézus és a samáriai asszony beszélgetése egy kínos pillanathoz érkezett: Jézus rátapint az asszony rendezetlen élethelyzetére, visszatérő bűnére. Az asszony egy teológiai fejtegetésbe, kérdezésbe bocsátkozik, ezzel is terelve élete problémájáról a figyelmet. Az ember, ha a bűnéről van szó, akkor nagyon leleményesen tudja azt rejtegetni mind önmaga, mind mások, mind pedig Isten előtt. Ugyanakkor, ahogyan ez az asszony sem tudja rejtegetni, úgy mi sem tudjuk. A bűn láncai csörögnek, hiába takargatjuk azokat. Mégis, Jézus, tapintattal, szeretettel folytatja a beszélgetést és terelgeti ezt az asszonyt a nagy felismerés irányába.
Jézus nagyon fontos dolgokat mond el az Isten igazi imádóiról. Az Isten imádata, az Isten tisztelete nem a külső körülményekben tud kiteljesedni. Nem a hely, nem a körülmények, nem a liturgiai elemek a legfontosabbak, nem ezek a dolgok adják meg egy istentisztelet valódiságát, értelmét. Az Isten imádatának elsősorban inkább belső dolgokban kell igazinak lennie. Az igazi imádók Lélekben és igazságban imádják az Urat. Mivel az Isten Lélek, ezért lélekből lehet őt igazán imádni, vallva és tudva az igazságot. Nem lehet egyiket sem túlhangsúlyozni, mert akkor elhajlások következnek. „Csupán” lelkesedni, azt a veszélyt rejti magában, amikor a rajongás átveszi az Isten helyét. „Csupán” csak az igazságot, hitelveket értelemmel felfogni, azokat szajkózni szintén félresikláshoz, lelketlen teologizáláshoz vezet. Az Isten tiszteletének Lélekben és igazságban kell történnie!
Az asszony, az Isten imádatával kapcsolatos témát követően arról is beszámol, hogy tud a megigért Messiás érkezéséről. Mintha az asszony minden hitbeli ismeretét bizonyítékként, önmagát mentegetve elő akarná hozni, de arra nem számít, hogy épp a Messiással áll szemben. Jézus felfedi krisztusi mivoltát ezen szomjas lélek előtt, aki felismerve őt, merítve az élő vízből életváltozáson megy keresztül. Nagy csoda, amikor egy szomjas lélek felismeri Jézusban személyes Megváltóját, hisz ezen felismerés életváltozással jár.
Rejtőzködés, megismerés, felismerés – ezek a kulcsszavak jellemzik a mai szakasz üzenetét. Forgassuk a szívünkben és legyen életté bennünk! Ámen.