TEXTUS: „Vannak, akik a világosság ellenségei lettek, nem ismerik útjait, nem maradnak ösvényein.” Jób 24, 13
A mai igénk szintén Jób beszédéből való, ahol Jób arról elmélkedik, hogy az emberek milyen nagy szenvedést tudnak okozni egymásnak. Nagyon fontos, hogy Jób gondolataiban erről is szó esik.
Mindig azon vagyunk fennakadva, hogy Isten mennyire kegyetlen, hisz engedi a szenvedést a világban. Ezzel együtt, ha megvizsgáljuk a világban történő szenvedések okát, akkor nagyon sok szenvedés mögött az ember cselekedete áll, amellyel másoknak vagy épp önmagának okoz kárt.
Jób az ember eme cselekedeteit arra vezeti vissza, hogy a világosság ellenségeivé lettek. Mindannyiunk kísértése, hogy egy-egy cselekedetünk ne jöjjön világosságra és ezen szándékunk felülkerekedik a másoknak okozott szenvedésen mértékén is.
A csernobili atomkatasztrófát napokon keresztül tagadták, még az előidézői sem akartak szembenézni a szörnyű ténnyel, hogy felrobbant a reaktor. Mennyi embernek okozott szenvedést az a lelkület, hogy bizonyos emberek ellenségei voltak a világosságnak. Rengetegen kényszerültek elköltözni, és évtizedek távlatából is érezzük ezen katasztrófa hatásait például a pajzsmirigy betegségek számában. Emberek, akik ellenségei a világosságnak, szörnyű szenvedéseket okoztak.
Így beszél Jób a gyilkosokról, a paráznákról, a tolvajokról. A gyilkos szenvedést okoz annak, akit megöl és azoknak, akik az elhunyt hozzátartozói. A parázna, a házasságtörő családot, emberi életeket tesz tönkre, de nem foglalkozik vele, mert saját vágyai, boldogsága fontosabbak. A tolvaj nem gondol azzal, hogy szenvedést okoz, hisz az a meggyőződése, hogy neki nincs, ezért elveszi másoktól, és ezt joggal megteheti. Ezen magatartás a sötétségből táplálkozik, a lelki sötétségből.
Kedves Testvérem! A világosság ellensége vagy? A sötétség a reggeled? Ezzel szenvedést okozol másoknak, Istennek. Ma nem az a kérdés, hogy hol van Isten a szenvedésben? Ma az a kérdés, hol vagy Te a mások szenvedésében?