TEXTUS: „Ekkor elcsendesedett az egész gyűlés, és meghallgatták Pált és Barnabást, amint elbeszélték, milyen nagy jeleket és csodákat tett általuk Isten a pogányok között. Amikor elhallgattak, megszólalt Jakab, és ezt mondta: Testvéreim, férfiak, hallgassatok meg! Simon elbeszélte, hogyan gondoskodott már kezdetben Isten arról, hogy a pogányok közül népet szerezzen magának. És ezzel egyeznek a próféták szavai, amint meg van írva: „Ezután visszatérek, és felépítem Dávid leomlott sátorát, romjait is felépítem, és helyreállítom azt, hogy keresse az emberek maradéka az Urat, és mindazok a népek, amelyeket tulajdonomnak neveztem. Így szól az Úr, aki ezeket öröktől fogva ismertté tette.” Ezért én úgy gondolom: ne terheljük meg azokat a pogányokat, akik megtérnek Istenhez, hanem rendeljük el nekik, hogy tartózkodjanak a bálvány okozta tisztátalanságtól, a paráznaságtól, a megfulladt állattól és a vértől. Mert Mózesnek ősidőktől fogva minden városban megvannak a hirdetői, hiszen a zsinagógákban minden szombaton olvassák.” ApCsel 15, 12-21
Kedves Testvéreim!
A körülmetélkedés kérdése körül kialakult vita folyamatát olvassuk a napi ige szerint. Tegnap Péter felszólalását olvashattuk, ma pedig Jakab beszél és sorakoztat fel érveket a pogánykerersztyének mellett. Ámósz prófétát is idézi, mely szerint a világ népei számára is elérhetővé válik majd az élő Isten. Jakab javaslata hasonló a Péteréhez: ne terheljük meg azokat, akik megtérnek Istenhez.
Péter és Jakab egy nagy, örökérvényű igazságot fogalmaz meg: a keresztyénség, a kerestyénné létel, a keresztyén hit nem teher. Ha valaki megtér az Úr Jézus Krisztushoz, akkor az nem teher, hanem épp csodálatos szabadság. Aki Krisztusban van új teremtés, nem pedig leterhelt ember.
Sokan épp a mai igében megjelenő leterhelő hangok miatt gondolják ma is a keresztyénséget tehernek, szabályok, rendelkezések összességének, amely nem kívánatos a fiataloknak. Sokan úgy látják mai is a keresztyénséget, mint szabályok tömkelegét, amelyek normális ember számára betarthatatlanok. Pedig a Krisztusról szóló bizonyságtétel épp arrról szól, hogy a rabságból szabaddá lehetünk, a terheket letehejük és azok nélkül mehetünk tovább felszabadultan Krisztusban.
Sajnos lelkigondozói, orvosi munkámban nagyon sokszor találkozom olyan esetekkel, amikor hívők hívőket megterhelnek felesleges dolgokkal. Ezek a terhek lenyomják a hívőt, elfeledtetik vele a Krisztusban való szabadságot és nem egy örömmel teljes életet eredményeznek, hanem egy megterhelt, szorongó, megkeseredett életet.
Testvérem, a Krisztusban létel nem teher, hanem szabadság! Akiket a Fiú megzabadít, azok valóban szabadok! Gyere, légy részese ennek a szabadságnak! Hívd be az életedbe Krisztust még ma! Krisztusnak nem a cselekedeteidre, hanem Rád van szüksége. Nem a teljesítményedet akarja, Téged akar!
Kedves hívő testvérek! Ne terheljük egymást, hanem gyakoroljuk a Krisztusban való szabadságot és ne a „mózesi szokásokhoz” ragaszkodjunk, hanem az ige kijelentéséhezt, a Krisztusban való szabadsághoz! Ámen.