TEXTUS: „Összegyűltek tehát az apostolok és a vének, hogy tanácskozzanak ebben az ügyben. Amikor nagy vita támadt, Péter felállt, és így beszélt hozzájuk: Testvéreim, férfiak, ti tudjátok, hogy régtől fogva engem választott ki Isten közületek, hogy az én számból hallják a pogányok az evangélium igéjét, és higgyenek. A szíveket ismerő Isten pedig bizonyságot tett mellettük, amikor éppen úgy megadta nekik is a Szentlelket, ahogyan nekünk, és nem tett semmi különbséget közöttünk és közöttük, mert hit által megtisztította szívüket. Most tehát miért kísértitek azzal Istent, hogy olyan igát akartok a tanítványok nyakába tenni, amelyet sem atyáink, sem mi nem tudtunk elhordozni? Ellenben mi abban hiszünk, hogy az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppen úgy, mint ők.” ApCsel 15, 6-11
Kedves Testvéreim!
Az Apostolok Cselekedeteinek 15. fejezete egy felmerülő problémáról és annak megoldásáról szól. A zsidókból lett keresztyének közül sokan úgy gondolták, hogy az üdvösség elnyeréséhez szükséges a körülmetélkedés. Úgy gondolták, hogy a pogányokból lett keresztyéneknek is viselniük kell egy olyan külső testi jegyet, amely Isten szövetségének a jele volt az ószövetségi időkben. Meggyőződésük volt, hogy ezen külsőség hiánya az üdvösség megszerzésének akadálya. A mózesi szokásnak üdvösségszerző szerepet tulajdonítottak.
Ha a feltételezés mélyére nézünk, akkor azt kell látnunk, hogy ezek a hívő keresztyének arra utalnak a probléma felvetésével, hogy a keresztyénség lényege a külső dolgok meglétében gyökerezik, amely majd belső hatással rendelkezik. Gondolatmenetük szerint a vallásos cselekedetek kívülről hatnak befelé, az ember lelkébe. Ha megteszünk valamit, akkor majd megtisztulunk. Péter éppen ellenkezőleg élte meg a dolgokat. Elmondja, hogy ezeknek a pogányoknak a szivét megtisztította a Szentlélek. Nem a körülmetélkedés miatt lettek tiszták, hanem éppen fordítva. A Szentlélek metélte körül a szívület, ezzel megtisztultak, megváltoztak.
Kedves Testvéreim! Sokan úgy gondolkodnak, hogy attól lesz valaki keresztyén, ha bizonyos külsősgeket megtesz. Luther Márton is éppen ez ellen emeli fel a szavát. Nem a külső tevékenységek tisztítják meg az ember belsejét, hanem a megtisztult belső eredménye a megváltozott külső. A keresztyénségnek épp az a lényege, hogy az ember nem kívülről változik meg befelé, hanem belülről változik meg kifelé.
Ne gondolkodj úgy, mint a zsidókból lett keresztyének! Nem a külsőségek tisztítanak meg, hanem az ember szívében, lelkében megtörtént változások, amelyeket a Lélek tud megtenni az ember életében. Kérd a Szentlélek jelenlétét az életedbe, hogy megtisztítsa a szívedet, amely belső változás kivülről is meg fog látszani. Ámen.