TEXTUS: „Ők tehát, miután útnak indították őket, lementek Antiókhiába, összehívták az egész gyülekezetet, és átadták a levelet. Amikor felolvasták, megörültek a bátorításnak. Júdás és Szilász, akik maguk is próféták voltak, sok beszéddel buzdították és erősítették a testvéreket. Azután ott időztek még egy darabig, majd békességgel elbocsátották őket a testvérek azokhoz, akik küldték őket. De Szilász jónak látta, hogy ott maradjon. Pál és Barnabás pedig Antiókhiában maradt, többekkel együtt tanítva és hirdetve az Úr igéjét.” ApCsel 15, 30-35
Kedves Testvéreim!
Az első apostoli gyűlés határozata megszületett. A pogányokból lett keresztyéneknek nem szükséges körülmetélkedniük, hisz az üdvösséghez nem a körülmetélkedés szükséges elsősorban, hanem az élő hit Krisztusban.
Megszületik egy megállapodás, amely szerint ugyan nem kell körülmetélkedniük a pogányoknak, de tartózkodniuk kell a bálványimádástól, a paráznaságtól, a megfulladt állattól és a vértől. Ugyanakkor ezek sem üdvösség kérdései. Ez a rendelkezés azért született meg, mert ez a gyülekezet egységét szolgálta, hogy a zsidókból lett keresztyének és a pogányból lett keresztyének tudjanak együtt lenni egy gyülekezeti közösségben.
A pogányok számára a bálványimádás, a paráznaság nagy kisértés volt, a zsidók számára pedig nagyon fontos volt, hogy tartózkodjanak a vértől. Az első zsinat döntése az egységet szolgálta és az akkori hívők ezen rendelkezések mentén tudtak együtt élni egy gyülekezeten belül. Ez a döntés tehát az egységet szolgálta, olyan rendelkezés volt ez, amely nem jelentett nagy terhet egyik félnek sem, így a gyülekezetben nem lett meghasonlás, hanem megmaradhatott az egység.
Az erről szóló levelet elviszik a testvérek Antiókhiába. Felolvassák a levelet, majd buzdítják, bátorítják az ott lévő testvéreket. Milyen csodálatos, hogy a Lélek által a gyülekezetben megmarad az egység, nem kárhoztatják egymást a zsidókból lett keresztyének és a pogányból lett keresztyének, hanem bátorítják, erősítik, buzdítják. Ez a Lélek munkája, nem a kárhoztatás, hanem a bátorítás.
A Gonosz munkája a kárhoztatás, a vádlás, a hiányok kihangsúlyozása. Az Isten Lelkének munkája az egység, a bátorítás, a hiányok betöltése. Ezt fontos tisztán látnunk és megítélnünk a saját és a környezetünk magatartását.
Milyen lelki testvér vagy? Kárhoztatsz vagy bátorítasz? Mit képvisel a gyülekezeted? Amikor valaki meggyengül, amikor valaki elesik, kárhoztatjátok vagy bátorítjátok? Nem a bűnök eltussolásáról van itt szó, félreértés ne essék, hanem a bűnös szeretetéről.
Legyen az életünk, a gyülekezetünk a Lélek bátorításának eszköze, helyszíne! Ámen.