TEXTUS: „Pilátus azután ismét bement a helytartóságra, behívatta Jézust, és megkérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? Jézus viszont ezt kérdezte tőle: Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam? Pilátus erre így szólt: Hát zsidó vagyok én? A te néped és a főpapok adtak át nekem téged: Mit tettél? Jézus így felelt: Az én országom nem e világból való: ha ebből a világból való volna, az én szolgáim harcolnának, hogy ne jussak a zsidók kezére. De az én országom nem innen való. Pilátus ezt mondta neki: Akkor mégis király vagy te? Jézus így válaszolt: Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra. Pilátus ezt kérdezte tőle: Mi az igazság? Miután ezt mondta, ismét kiment a zsidókhoz, és így szólt hozzájuk: Én nem találok benne semmiféle bűnt. Szokás nálatok, hogy szabadon bocsássak egy foglyot a páska ünnepén: akarjátok-e hát, hogy szabadon bocsássam nektek a zsidók királyát? Ekkor újra kiáltozni kezdtek: Ne ezt, hanem Barabbást! Ez a Barabbás pedig rabló volt.” János 18, 33-40
Kedves Testvérek!
Pilátus belekeveredik Jézus kálváriájába. Tulajdonképpen a zsidó vezetők arra használják Pilátust, hogy megölesse számukra Jézust.
Pilátusban egy kiégett vezetőt látunk, aki már annyi igazságtalanságot látott, aki már annyi igazságtalanság felett hunyt szemet, erre ismét találkozik eggyel. Becsületére váljon, még igyekezett is kivizsgálni az ügyet. Nem legyintett és ölette meg Jézust mindenféle tüzetesebb utánanézés nélkül. Behívatja Jézust, beszélget vele.
János evangéliumában ismerős kép tárul elénk. Jézus Krisztus egy világi módon gondolkodó, vívódó lélek számára lelki dolgokról beszél, aki nem teljesen érti, de mégis rátapint a lelke fájdalmára, vívódására. Pilátus azt igyekszik kideríteni, hogy miért vádolják Jézust királysággal? Miért félnek annyira tőle a vezetők, hogy át akarná venni a hatalmat? Erre Jézus lelki dolgokról, mennyei valóságról beszél neki, de érinti Jézus az igazság kérdését is, amellyel beüti Pilátus fejébe a szöget.
Pilátus az igazságot kellene, hogy szolgáltassa, de ezt már rég nem teszi, bánkódik is miatta. Jézus csodálatos őszinteséggel, felhívással és elmarasztalással szól ehhez az emberhez. Máris látjuk, hogy ki az, aki felette áll a másiknak. Jézus azért jött, hogy az igazságról tegyen bizonyságot és azok hallgatnak rá, akik az igazságból valók. Pilátust érdekli, hogy mi az igazság, de nem az igazságból való, mert a saját érdekei, a béke érdekében feláldozta és feláldozza az igazságot, ezért nem való ő az igazságból. Fel is teszi ezek után Pilátus rezignáltan a kérdést: Mi az igazság?
Ó, de aktuális kérdés! Mi az igazság? Hol az igazság? Mi emberek azt tudjuk bemutatni, hogy hol nincs. Jézus keresztre feszítik, Barabást elengedik. Nincs igazság. A bűnös ember megmenekül, Jézus a szent pedig meghal. Hol az igazság? Igazságtalan az Isten! Hát persze, hogy az! Az, aki inkább a saját gyermekét áldozza fel másokért, az nem igazságos. Az, aki engedi a szentet szenvedni a bűnösökért, az igazságtalan.
Igazságtalan az Isten, mert neked is ingyen kínálja Fiában az örök életet! Ne gondold azt, hogy azért igazságtalan az Úr, mert nem úgy történnek a dolgok a világban, ahogy mi szeretnénk. Éppen az a nagy igazság, hogy Isten túl kegyelmes, igazságtalanul szeret téged és engem, mert Atyánk akar lenni, hogy örök életünk lehessen vele a Mennyországban. Az az igazság, hogy igazságtalan az Isten, mert érdemtelenül, de nagyon szeret! Ámen.