TEXTUS: „István pedig – kegyelemmel és erővel telve – nagy csodákat és jeleket tett a nép között. Megjelentek azonban néhányan a szabadosok, a ciréneiek és az alexandriaiak zsinagógájából, valamint néhányan a kilikiaiak és ázsiaiak közül, és vitatkoztak Istvánnal; de nem tudtak szembeszállni azzal a bölcsességgel és Lélekkel, amellyel beszélt. Ekkor felbujtottak némelyeket, akik ezt mondták: Hallottuk, amikor káromolta Mózest és az Istent. A népet, a véneket és az írástudókat is fellázították. Rárontottak, elfogták őt, és a nagytanács elé hurcolták. Hamis tanúkat is állítottak, akik ezt mondták: Ez az ember állandóan e szent hely és a törvény ellen beszél. Hallottuk is, amikor azt mondta, hogy az a názáreti Jézus lerombolja ezt a helyet, és megváltoztatja azokat a szokásokat, amelyeket Mózes hagyott ránk. Ekkor a nagytanácsban ülők mind rátekintettek, és látták, hogy az arca olyan, mint egy angyalé.” ApCsel 6, 8-15
Kedves Testvérek!
István diakónus volt. A mai igében látjuk azt, hogy István nem csupán tetszelgett a diakónusi szolgálatban, hanem meg is volt benne az Istentől adatott erő, bölcsesség, Lélek, amely által mindvégig hűséges is maradt ehhez a szolgálathoz.
Nagyon sokan szeretnének gyülekezetben, egyéb helyeken tisztséget betölteni, de nem a szolgálatért, nem másokért, hanem magukért. Mindig meg kell vizsgálnunk azt, hogy abban a tisztségben, amelyben vagyunk, magunk miatt vagy mások miatt vagyunk-e benne? István szolgált, csodákat, jeleket tett, bölcsen beszélt, tette a dolgát. Az Úr használta.
Ezek ellenére nem dicsérték, sőt lejáratták, rosszakat mondtak róla. A Krisztusért vállalt szolgálat nem mindig jár együtt világi elismeréssel, sőt, szinte soha. Jézusnak sem volt része világi elismerésben, akkor a követőiként mi miért várjuk el azt?
Istvánt nem ismerte el a világ. Az Istvánhoz hasonló keresztyéneket, akik hittel és bölcsességgel szolgálják az Urat, mindig célpontjai a Sátánnak. Az Ő módszere ma is a rágalmazás, lejáratás, meggyanúsítás, elbizonytalanítás. Ma is ugyanúgy igyekszik félreállítani gyilkos indulatával a Krisztus-követő Istvánokat, diakónusokat, szolgákat.
Mégis, legyen biztatás mindannyiunk számára, hogy egy dolgot nem tud elvenni Istvántól a Gonosz: a mennyei kisugárzást. Nem tudja elvenni, mert az Istentől jövő, a Lélek által van. És azt sem tudja elvenni, hogy a felbújtatott farizeusok, írástudók, a nagytanács tagjai felismerjék ezt a mennyei kisugárzást.
A valódi krisztuskövetők nem számíthatnak világi elismerésre, de annál inkább számíthatnak arra, hogy a világ felismeri bennük a Lélek csodálatos jelenlétét.
Kedves Testvérem! Neked milyen a kisugárzásod? A világ, a munkahelyed, a családod mit ismer fel benned? Lehet, hogy világi elismerésekre vágysz, hogy megdicsérjenek, hogy elismerjék a munkádat. Ne ebbe fektesd az energiádat, hanem kérd Jézustól ezt a mennyei kisugárzást, hogy költözzön az életedbe, hogy ne az elismerés legyen számodra a fontos, hanem az, hogy még az ellenségeid is felismerjék benned a Krisztust! Ámen.