TEXTUS: „Elérkezett Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe. Tél volt. Jézus a templomban, Salamon csarnokában volt. Ekkor körülvették a zsidók, és így szóltak hozzá: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan! Jézus így válaszolt nekik: Megmondtam nektek, de nem hisztek. Atyám nevében végzett cselekedeteim tanúskodnak mellettem, de ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok. Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.” János 10, 22-30
Kedves Testvérek!
Azt figyelhetjük meg a mai igeszakaszban, hogy a beszélgetés teljesen más időben folytatódik. János azt írja, hogy most a templomszentelési ünnep zajlik télen. Ezen az alkalmon folyik tovább a beszélgetés a templomban Jézus és a zsidók között. Ugyan más idő, de az üzenet ugyanaz.
Jézus a jó pásztor, vannak, akik hozzátartoznak a nyájához, és vannak, akik nem. Emiatt is olvashatjuk ezt a beszámolót a tizedik fejezetben, mert továbbra is a jó pásztor és nyájának képe van előttünk.
Az jutott eszembe, hogy az ember mennyire újdonságkereső. Többször új üzenetre, új kijelentésre vágyik, új bizonyítékokat akar. Jézus ugyanazt az üzenetet mondja el a templomban, mert még szükséges azt újra és újra elmondja, hogy a hallgatói hitre jussanak.
A hitetlenkedők újra felteszik a kérdést? Te vagy a Krisztus? Kérdésük arra utal, hogy hinni akarnak, de magatartásuk azt támasztja alá, hogy megrögzött módon hitetlenek. Sokan úgy gondolják, ha lenne egyértelmű bizonyíték Isten létezésére, akkor hívők lennének. Ha Jézus megjelenne színről színre, akkor hit ébredne bennük is. Sajnos ez nem így van. A hitetlenség nem a bizonyítékok hiányának következménye, hanem a végtelen, gőgös ellenállásé. Jézus ott volt, a vakok láttak, a sánták jártak, a süketek hallottak, mégsem hittek. Csak a bolond gazdag gondolta, hogy a halottak közül Lázár visszamenve a családtagjait is meg tudná győzni (Lukács 16, A gazdag és Lázár története) Jézus is feltámadt, mégsem hisznek sokan.
Tehát a hitünkben vagy hitetlenségünkben a Jézushoz való viszonyulás is megjelenik. Mert a Jézus nyájához tartozó juhok ismerik a pásztort, hallják a hangját és hallgatnak is rá. Tehát, mi jellemző a hívőre a mai szakasz szerint? Hallja Jézus hangját, hallgat is e szóra és ismeri Őt. Feltehetjük a kérdést, hogyan lehet hallani Jézus hangját? Sára lányom is az egyik este ezt a kérdést tette fel nekem. Hogyan? Ezt értelmesen elmondani nehéz, ezt meg kell tapasztalni. Olyan ez, mint a szerelem. Szavakkal nehéz leírni, meg kell tapasztalni.
Testvér, ismerd meg Jézust, higgy Benne és garantálom, hogy hallani fogod a hangját! Mond azt, mint a kis Sámuel: Uram, itt vagyok, tégy velem, amit akarsz!
A mennyei állampolgároknak vannak „kötelességei”, de vannak „jogai” is. A kötelességekről szóltunk: ismeret, hallás, hallgatás a szóra. Krisztus bárányai örök életre jogosultak, biztonságra jogosultak, megtartatásra jogosultak. Olyan szép ígéretek ezek, kapaszkodj bele ebbe a bizonyosságba ma is. Krisztus erős karja tartja az életedet és nem ragadhat belőle ki senki! Ámen.