TEXTUS: „Ha ismernétek engem, ismernétek az én Atyámat is: mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok őt. Fülöp így szólt hozzá: Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk. Jézus erre ezt mondta: Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod: Mutasd meg nekünk az Atyát? Talán nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? Azokat a beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem önmagamtól mondom; az Atya, aki énbennem van, ő viszi végbe a maga cselekedeteit. Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van; ha pedig másért nem, magukért a cselekedetekért higgyetek!” János 14, 7-11
Kedves Testvérek!
Ma Fülöp értetlenkedésével foglalkozunk. Nem érti azt, amikor Jézus arról beszél, mit jelent látni általa az Atyát. Ő látni akarja az Atyát színről színre, mennyei jelenésre, szemeinek megelégítésére vágyik. Fülöp úgy viselkedik, úgy beszél, mintha nem Jézussal járt volna 3 évig, mintha nem látta volna, amint Lázár negyednapos halottként elhagyja a sírt. Mintha nem tapasztalta volna, hogy a vakon született újra lát. Mintha nem ivott volna abból a borból, amelyet Jézus a vízből teremtett. Hitetlen módon beszél. Fizikai értelemben akarja látni az Istent, holott Őt senki sem látta, még Mózes is csak hátulról tekinthette meg.
Fülöp nem látja a fától az erdőt. Nem veszi észre Jézusban az Atyát, mert Ő másként gondolt az Atya megjelenésére. Pedig Krisztusban megjelent az Atya tökéletes dicsősége. Krisztusban az Atya arca jelenik meg az emberiségnek és beteljesedik Hóseás próféciája, mely szerint Isten úgy bánik népével, mikor az Atya arcához emeli gyermekét, beszél hozzá, kapcsolatot teremt vele. (Hóseás 11. fejezet)
Istent csak a hit szemével lehet meglátni. Könyörögjünk, hogy megnyissa a Szentlélek a szívünket, hogy elkezdjük látni az Urat. Látni Őt Krisztusban, másokban, a világban és annak eseményeiben. Nyíljon meg a szemünk, ahogyan megnyílt Elizeus szolgájának: „Amikor az Isten emberének a szolgája korán felkelt és kiment, a sereg már körülvette a várost lovakkal meg harci kocsikkal. A szolgája így szólt hozzá: Jaj, uram! Mit tegyünk? De ő így felelt: Ne félj, mert többen vannak velünk, mint ővelük! Majd Elizeus így imádkozott: Uram, nyisd meg a szemét, hadd lásson! És az Úr megnyitotta a szolgának a szemét, és az meglátta, hogy tele van a hegy Elizeus körül tüzes lovakkal és harci kocsikkal.” (2 Királyok 6, 15-17) Ámen.