TEXTUS: „Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit jelent, amit mondott nekik. Jézus tehát így szólt hozzájuk: Bizony, bizony, mondom nektek: én vagyok a juhok ajtaja. Aki énelőttem jött, mind tolvaj és rabló, de a juhok nem is hallgattak rájuk. Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, az megtartatik, bejár és kijár, és legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” János 10, 6-10
Kedves Testvéreim!
János evangéliumának a tizedik fejezete egy gondolat köré épül: a jó pásztor és nyájának a képére. Jézus Krisztus ebben a fejezetben többek között úgy beszél magáról, mint pásztorról, mint jó pásztorról. A példázatát nem értik, ezért még direktebb kifejezéseket, képeket használ. A mai igének a különös kifejezése, hogy én vagyok az ajtó.
Ennek a képnek a megértéséhez szükséges tudnunk, hogy Jézus mire gondol ebben a helyzetben. Amikor a pásztor távoli legelőkre kísérte a nyáját, hogy mindig friss eledelt és megfelelő környezetet biztosítson a juhoknak, akkor arra kényszerültek a pásztor és a nyáj, hogy több éjszakát az otthontól távol töltsenek. A hegyoldalon, messzi vidéken nem volt lehetőség arra, hogy a biztonságot adó ólba, megépített karámba telepedjenek éjszakára. Ezeken a nyári éjszakákon csak ilyen nagyon egyszerű karámok álltak rendelkezésre, amelyeknek nem volt ajtajuk, csak egy körbekerített területet kell elképzelni. A pásztor ilyen esetben beterelte a nyáját ebbe a „vendégkarámba”, megszámolta a juhokat, majd ő maga heveredett le a karám bejáratához, így élő ajtóvá lett. A pásztor maga lett a juhok ajtaja. Rajta keresztül mehettek ki a juhok, rajta keresztül nem mehettek be a vadállatok. Egyrészt szabadság, másrészt pedig biztonság is volt ez a juhok számára.
Jézus Krisztus ezt a képet felhasználja mondja magáról: Én vagyok az ajtó. Én vagyok az élő ajtó, aki megóvom a nyájat mindenféle vadállattól, tolvajtól, veszélytől. Aki bemegy ezen az ajtón, annak van üdvössége, annak van megtartatása.
Ó, micsoda kegyelem, Ó, micsoda szeretet! Jézus élő ajtóvá lesz, hogy nyájának, a benne hívőknek menedéket, biztonságot, szabadulást adjon. Aki kinn marad, aki a sötétségből nem menekül a Mesterhez, aki nem menekül a pásztor által határolt biztonságos területre, az el fog veszni!
Ilyen a pásztor, ennyire vigyáz a juhaira. Ilyen Jézus, ennyire szeret bennünket, hogy Ő maga lesz élő ajtóvá, hogy juhainak, a benne hívőknek menedéket adjon.
Kedves Testvérem! Olyan nagy kint a sötétség, olyan nagy a lelkekben, a világban a sötétség. Annyi veszély leselkedik a lelkünkre. A gonosz az életünkre tör, egyre nyilvánvalóbbak a támadásai. Viszont, Jézus élő ajtóvá lett, hogy általa lehessen menetelünk az Isten hatalmába. Testvérem, Jézus az ajtó, akin keresztül mehetünk, mehetsz, mehetek az Isten hatalma alá.
Ő egyszerre biztonság és szabadság is. Jézus az ajtó a világosság és a sötétség között. Aki Krisztuson keresztül az Isten világosságába belépett, az Krisztus szabadságában szabadon jár, kel. Áldott bemenetele és áldott kimenetele! Ámen.