TEXTUS: „Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak: Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében, Izráel Királya! Jézus pedig egy szamárcsikóra találva, felült rá, ahogyan meg van írva: „Ne félj, Sion leánya, íme, királyod jön, szamárcsikón ülve.” Tanítványai először nem értették mindezt, de miután Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy az történt vele, ami meg volt írva róla. Bizonyságot tett mellette a sokaság, amely vele volt, amikor Lázárt kihívta a sírból, és feltámasztotta a halálból. Ezért is vonult ki elé a sokaság, mert hallották, hogy ezt a jelt tette. A farizeusok pedig így szóltak egymáshoz: Látjátok, hogy semmit sem tudtok elérni: íme, a világ őt követi!” János 12, 12-19
Kedves Testvéreim!
A mai igénk János evangéliumában a virágvasárnapi eseményeket öleli fel. Jézus Krisztus szamárháton bevonul Jeruzsálembe. Ünnepli a tömeg, hiszen tudják, hogy Ő az, aki feltámasztotta a halálból Lázárt. Ő az Isten által küldött Messiás.
Sokféle elvárással voltak Jézusra nézve. A felszínen látjuk az ünneplő tömeget, de a tömeg fedésében ott voltak már a gyilkos indulatok is, amelyek ekkorra már biztosan Jézus halálát akarták még az ünnep előtt. Jézus is nagyon jól tudta, mi fog történni, de beteljesítve a próféciákat, megmutatja magát, nem rejtőzködik tovább, hanem nyilvánosan bevonul Jeruzsálembe.
Beteljesedik Zakariás próféta jövendölése: „Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán. Mert kiirtom a harci kocsit Efraimból és a lovat Jeruzsálemből – mondja az Úr. Kivész majd a harci íj, mert békét hirdet a népeknek; uralma tengertől tengerig ér, az Eufrátesztől a föld határáig. A veled kötött szövetség véréért szabadon bocsátom foglyaidat a kiszáradt kútból.” (Zakariás 9, 9-11)
Jézus nem a próféciák miatt vonul be. Ne gondoljuk azt, hogy Jézust a prófétai iratok határolják, irányítják. Nem, épp fordítva. Mivel Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz, azt kell látnunk, hogy Hozzá igazodik az Ige. Benne és általa teljesedik be minden isteni szó. Benne és általa van teljesség, van békesség. Épp ennek a békességnek a hordozója Ő, ahogyan meg is jövendöli a próféta. Jézus nem lóháton vonul, nem erőszakkal teremt békét, hanem teljesen más módon. Lelki módon, mert ha a lelkekben béke van, akkor az kifelé is megtörténik, akkor az belülről fakad, nem pedig külső erő tartja fenn, hanem belső. Jézus Krisztus így hoz békességet az elveszett ember életébe.
Ha valaki befogadja az Úr Jézust az életébe, ha valaki királlyá teszi Jézust az élete fölött, akkor békessége lesz. Ez a békesség három vonatkozású.
Békesség az Atyával. Jézusban az elveszett ember újra megtaláltatott lesz, helyreáll az elveszett kapcsolat. Jézus a tökéletes áldozati bárány, aki mindenkori áldozattá lett az Isten oltárán.
Békesség az emberekkel. Aki megtapasztalja ezt a csodálatos bocsánatot az Úr Jézus Krisztusban, az békét teremt maga körül, embertársaival is.
Békesség önmagammal. Aki Jézusban új teremtés, az meg tud békélni önmagával, hisz Krisztus szeretete által megbizonyosodhat afelől, hogy Isten egyedinek, különlegesnek teremtette. Megértheti, hogy különösen szereti, hisz a legdrágábbat adta érte. Ez helyre tudja billenteni a békétlenséget önmagunkkal szemben. Elkezdjük látni magunkat Isten teremtményeként és kezdhetjük megérteni, hogy Isten mivégre teremtett bennünket erre a világra. Ámen.