Lekció: János 11:1-27
Textus: János 11:28-44
„Miután ezt mondta, elment, és titokban szólt a testvérének, Máriának: A Mester itt van, és hív téged. Ő pedig, amint ezt meghallotta, gyorsan felkelt, és odament hozzá. De Jézus még nem ért be a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Márta találkozott vele. A zsidók, akik Máriával voltak a házban, és vigasztalták, látták, hogy hirtelen feláll és kimegy. Utánamentek tehát, mert azt gondolták, a sírbolthoz megy, hogy ott sírjon. Mária pedig, amint odaért, ahol Jézus volt, meglátta őt, leborult a lába elé, és így szólt hozzá: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és a vele jött zsidók is sírnak, háborgott lelkében, és megrendült. Megkérdezte: Hova helyeztétek őt? Azt felelték: Uram, jöjj és lásd meg! Jézus könnyekre fakadt. A zsidók ezt mondták: Íme, mennyire szerette! Közülük néhányan pedig így szóltak: Ő, aki a vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg? Jézus – még mindig háborogva magában – a sírhoz ment: ez egy barlang volt, és kő feküdt rajta. Jézus így szólt: Vegyétek el a követ! Márta, az elhunyt testvére így szólt hozzá: Uram, már szaga van, hiszen negyednapos. Jézus azonban ezt mondta neki: Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét? Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem. Miután ezt mondta, hangosan kiáltott: Lázár, jöjj ki! És kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik: Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!"
Imádkozzunk!
Örökkévaló Istenünk! Mennyei édes Atyánk! Bátorította lelkünket ez az ének: semmit ne bánkódjál Krisztus szent serege! Igen, Uram, amikor körbenézünk az életünkben, a világban, amikor körbenézünk egyházunk dolgaiban, akkor látjuk, hogy az ördög valóban bántani, sebezni, szorítani akar bennünket, mert ő ember gyilkos kezdettől fogva. Köszönjük, hogy mégis az a mondat győz, hogy "Semmit ne bánkódjál, mert nem ártahat neked az ő dühössége". Köszönjük, hogy ezt akarod most is a Te Szentlelked által idehozni! Kérünk, add ránk bőséggel ezt a drága kincset! És valóban legyen reménységünk az Ige szava, hogy van feltámadás, van örök élet. Köszönjük, hogy ez sem volt neked akadály, hogy ide eljöttél a Te fiadban, hogy véghez vigye mindazt a küldetést, amit rábíztál egészen a keresztfáig, a poklok pokláig. De ugyanakkor a sír szájának megnyílásáig és onnan életre kelésig, mennybe menetelig. Köszönjük neked, hogy a Te Szentlelkeddel újra és újra ott vagy azok között, akik akár csak ketten vagy hárman összegyűlnek és segítségül hívnak igazán téged. Adj nekünk most nyitott szívet, Urunk, hogy valóban befogadhassuk a Te szavadat és élő ajándékká legyen bennünk, élő reménységgé váljon számunkra! Ámen.
Kedves Testvéreim!
A világunk működése kiszámítható, fizikai és kémiai törvények uralkodnak benne. Ezeket a törvényeket Isten teremtette, ezért működik az a világ, amelyben élünk. De azt is hiszem, hogy Isten képes csodát tenni a természetben, amikor a természet törvényeit felülírja a természetfeletti, spirituális valóság. Az az ember, aki kapcsolatba kerül Istennel, akinek Jézus Krisztus személyes megváltójává lesz, az át tudja élni a csodát, amikor a természetfeletti keresztezi, felülírja a természet törvényeit. Ugyanakkor az ember képes akadályává válni annak, hogy ez a természetfeletti keresztezze a materiális valóságot, hogy felülírja a természet törvényeit. Éppen Te vagy annak az akadálya, hogy Isten valami hatalmasat cselekedjen az életedben! Éppen a Te hitetlenséged, túl logikus hozzáállásod az, amely meggátolja, hogy megtörténjen az életedben a várva várt fordulat. Épp a te gondolataid azok, amelyek távol tartanak a csodától, a változástól, a feltámadástól!
Ma egy ismert történet van előttünk, Lázár feltámasztásának a története. János evangéliumában találkozunk ezzel a csodával, amikoris Jézus egy ismerős család életében különöset, természetfelettit cselekszik, feltámasztja a halálból Lázárt.
Az alaphelyzet az, hogy Jézus Jeruzsálemben van, Lázár pedig a testvéreivel Bethániában él, már ameddig... Ez a település fél-háromnegyed órára van Jeruzsálemtől gyalog, tehát nem egy nagy távolság még akkori viszonylatban sem.
Mária és Márta megüzenik Jézusnak, hogy ismerőse, barátja, Lázár, akit szeret, beteg. Jézus nem indul azonnal a család segítségére, hanem vár két napot és csak akkor indul el. Mire megérkezik, Lázár már halott. Jézus elkésik, hisz, ha korábban érkezett volna, ha időben elindult volna, akkor nem hal meg Lázár. Ebben a feszült helyzetben kell meglátnia Mártának és Máriának, valamint az ott lévő sokaságnak, hogy milyen az, amikor megtörténik egy csoda. A csoda az, amikor Isten a természet szabályait felülírja a természetfeletti valósággal.
Márta és Mária zaklatott, csalódott. Teljesen érthető módon vádolják Jézust: Uram, ha itt lettél volna, akkor Lázár nem halt volna meg. Uram, ha itt lettél volna... Uram, ha betartottad volna az ígéretedet... Uram, ha nem késlekednél... – hangzanak bennünk is ezek a szavak. Szerintem sokan vagyunk itt ugyanabban a lelki állapotban, amelyben volt Márta és Mária, a csalódottság lelki állapotában. Amikor vádló tekintettel tekintünk fel az égre, nem értve azt, hogy az Úr miért késlekedik? Miért nem történik meg az, amit megigért? Miért történik épp az ellenkezője, amit imádságban kértem tőle? Miért történik az ellenkezője, mint amit várnék tőle? Sőt, talán sokan érezhetjük azt is, hogy mióta kapcsolatban vagyunk Jézussal még rosszabbra fordulnak a dolgok...
Jézus Krisztus meg van rendülve, de elkezd cselekedni. Teljesen másként működik, mint ahogyan mi működünk. Nem sodorják el az érzelmei, a lelki megrendültsége nem befolyásolja a szolgálatát, el tud vonatkoztatni, ahogyan láttuk azt a születésétől fogva vak meggyógyítása esetében is.
Odamennek a sírhoz, majd Jézus kiadja a parancsot: hengerítsétek el a követ. Márta, a család szája, a beszédesebb testvér elkezd magyarázkodni. Meg akarja magyarázni Jézusnak, miért nem érdemes elhengeríteni a követ. Mintha Jézus nem tudná, hogy a halottak elkezdenek bomlani. Márta ugyanazt tette, mint amit mi is szoktunk tenni, amikor Jézus valami olyat kér, amelyet nem értünk vagy amelyet nem lehet megmagyarázni. Mivel Márta nem érti és nem is akarja megcselekedni Jézus kérését, ezért elkezd egyfajta vitába keveredni a mesterrel. Márta érvelése emberi logika szerint teljesen korrekt. Természetesen gondolkodik, de nem tud gondolni a természetfelettire: „Uram, ez nem lehetséges, mert...”; „Ezt nem tehetjük meg, mert...”
Jézus Krisztus válaszol az emberi érvekre: „Nem megmondtam már neked? Nem figyelsz eléggé? Nem vetted még észre?” Semmi sem tudja jobban akadályozni Isten természetfeletti hatalmát az életedben, mint a logikád, mint a saját meggyőződéseid, mint a gondolataid! Semmi sem tudja jobban akadályozni az Isten hatalmát, mint a túlzott tájékozottságod: én ezt jobban tudom, hát tanultam, hát ismerem, hogyan működnek a dolgok.
Egy orvos bizonyságtételét hallottam évekkel ezelőtt, akinek rosszindulatú daganata volt, egy agresszív fajta. Egy fiatalasszonyról van szó, akinek kicsi gyermekei voltak. Isten megígérte neki, hogy meg fog gyógyulni, de a leletek egyre kevésbé támasztották ezt alá. Felmerült már a tüdőáttétek lehetősége is az év októberében, mert a mellkas CT-n rengeteg góc jelent meg. Orvosként tudta, hogy ez mit jelent. A kezelőorvosa azt mondta, nem éri meg a karácsonyt sem. Isten viszont újra és újra mást mondott neki: nem megmondtam neked? Figyelsz te eléggé? Közben kiderült, hogy egy erősebb gyulladás miatt voltak megnagyobbodva a nyirokcsomók olyannyira, hogy áttéteknek tűntek. Egy célzott antibiotikum kezelés elfújta a gyulladást, a daganat jól reagált a kemoterápiára és még ma is él.
Nagyon sokszor túl okosak vagyunk Istenhez! Nagyon sokszor túl intelligensek vagyunk a mennyei dolgokhoz, mert mindent jobban akarunk tudni, mindent meg akarunk magyarázni az Úrnak! Túl logikusak vagyunk Istenhez és ezzel bezárjuk magunkat a földi, immanens keretek közé. Nem megmondtam neked, ha hiszel, akkor látni fogsz! (40. vers) Ha hiszel, akkor meglátod az Isten nagyságos dolgait!
A földi keretek között úgy működnek a dolgok, hogy látom és hiszem, hiszem, ha látom. Ez a természetes módja a dolgok elfogadásának. Az Isten országa éppen fordítva működik. Isten cselekedetei akkor lesznek nyilvánvalóvá az életünkben, ha elkezdünk először hinni és akkor majd látni fogunk. Hinni egyenlő azzal, hogy látni. Ha hiszel, akkor Isten megmutatja magát a földi kereteid között. Ha hiszel, akkor elkezded látni Isten munkáját!
Jézus mindig belevonja az egyént is, amikor valami csodálatos történik. A születésétől fogva vaknak is el kellett mennie Siloám tavához, hogy meggyógyuljon. Mártának is meg kellett lépnie azt a hitbeli lépést, hogy elhengerítse az életében a nagy követ a csoda megtörténéséhez. Addig nem tud csoda történni, ameddig ott van a kő! Ameddig nem tudsz hitben engedelmeskedni Jézusnak, addig nem láthatod meg az isten dicsőséges munkáját az életedben. Mindaddig limitálom az Isten csodálatos munkáját az életemben, ameddig nem vagyok képes engedelmeskedve elhengeríteni a követ!
„Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak utaim a ti utaitoknál, és gondolataim a ti gondolataitoknál.” (Ézsaiás 55, 9)
Isten titkait meg lehet érteni, meg lehet látni, de csak akkor, ha a nyilvánvaló kéréseit, parancsait meg nem tesszük. Ameddig nem vagy képes elmozdítani a követ az életedben, addig nem tudod meglátni, hogy Isten mit készített el számodra!
Tovább olvasva a történetet látjuk, hogy elmozdították a követ. Nem Márta egyedül tette, hiszen nem lett volna képes rá, hanem másokkal együtt mozdították el a csodát blokkoló követ. Nagyon fontos üzenete van ennek is a történetben, ez a mozzanat utal a közösségre, a gyülekezet szükségességére, mert nagyon sokszor képtelenek vagyunk elmozdítani az életünkben a csodákat akadályozó követ. Ezért nagyon fontos a gyülekezet, hogy legyen kivel együtt örülni, legyen kivel együtt sírni, legyen kivel együtt imádkozni, kiáltani, hogy legyenek, akik ráteszik az elmozdíthatatlan kövekre a kezüket az életünkben, mert akkor mozog, akkor mozdul el a csoda útjából. Erre való a gyülekezet! Hogy köveket mozgassunk Jézus parancsára, hogy az Isten természetfeletti hatalma megmutatkozhasson!
Elmozdították a követ és akkor Jézus Krisztus imádkozik. Múlt időben beszél arról, hogy Lázár feltámasztását már megbeszélte az Atyával, nem ott rögtönöz. A csoda, Lázár feltámadásának valósága már le volt egyeztetve az Atyával, a csoda már előre el volt készítve. Csupán Márta, Mária és az ottlévők hitére volt szükség, hogy a már előre elkészített csoda megtörténhessen. Ezért késett Jézus, mert ő már akkor tudta, hogy mit fog tenni. Már előre meg volt beszélve az Atyával, hogy csoda fog történni, viszont szükség volt Mária és Márta hitére, szükség volt arra, hogy a kő el legyen hengerítve. Jézus közben jár, hogy a természetfeletti csoda behatolhasson a természetesbe.
Amikor imádkozunk, nem azt kell kérni, hogy az Úr tegye meg ezt meg azt, hanem erőért és hitért kell könyörögni, hogy a kövek eltűnjenek az életünkből. Hogy a hitetlenség sziklái elgördüljenek az előre elkészített csodák akadályából! A természetfeletti, előre elkészített isteni csodákhoz a hitedre van szükség! Hogy hittel mozdítsd el a követ az életedből, hogy add át magad Jézus irányításának!
Lázár, jöjj ki! Még jó, hogy megnevezte Lázárt, mert az összes hulla kijött volna a sírból Lázár feltámad, megtörténik a csoda. Lázár él, de még nem szabad. Újra él és mozog, jobban mondva mozogna, ha nem lennének rajta a halál miatt ráaggatott kötelékek. Az ottani gyülekezetnek kellett eloldania Lázárt, mert be volt kötözve. Jézus parancsba adta, hogy oldjátok fel!
Amikor Jézus életre kelt valakit a lelki halálból, akkor a gyülekezetnek is van feladata! Nem tud életre kelteni senkit a gyülekezet, a tradíció, csak Jézus! Viszont a gyülekezetnek feladata van abban, hogy leoldja a megtérő, megelevenedő testvérek kötelékeit. Sajnos, fordítva szokott lenni. Nemhogy leoldanánk, hanem még jobban befáslizzuk a megtérő testvéreket: így viselkedj, ide vagy oda ülj, ezt vagy azt csináld, na majd akkor élni fogsz. Ó, dehogy! Az életet Jézus adja, ne rakjuk egymásra a halál kötelékeit, hanem oldjuk le azokat!
Jézus együtt akar munkálkodni veled és velem, hogy az életre kel lelki halottak kötelékeit Te is én is le tudjuk oldani. Jézus nem kéri azt, hogy megtéríts embereket! Jézus nem kéri, hogy kiálts: Lázár, jöjj ki! Jézus azt kéri, hogy engedelmeskedve neki, felejtsd el a saját logikádat, meggyőződéseidet és távolítsd el a köveket az életedből, a gyülekezetből, majd pedig az életre kelt halottakat szabadítsd meg a kötelékeitől!
Jézus csodát tesz. Úgy tűnt az elején, késlekedik, nem ura a helyzetnek, de végül mindennél egyértelműbb lesz, hogy nagyon is Ura a helyzetnek, nagyon is Ura a halálnak, hisz Ő a feltámadás és az élet! Messiási jel történik itt, ezért sokan hisznek Jézusban. Jézus nem azért támasztja fel Lázárt, hogy fitogtassa az erejét, hanem azért támasztja fel, hogy higgyenek és mindenki számára egyértelmű legyen, hogy Ő a megigért messiás. Te hiszed-e ezt? Ámen.
Imádkozzunk!
Úr Jézus Krisztus! Köszönjük, hogy megállsz a mi életünk sírja mellett is és azt mondod a halott életünk felett, hogy "Lázár, jöjj ki". Kérlek, Uram, hogy valóban munkálkodj mindannyiunk életében, hogy sokszor a lelki halott állapot hadd tudjunk megváltozni és lehessünk élőkké! Ne vesszünk el, Urunk, hanem hadd lehessen benned örök életünk! Úr Jézus Krisztus arra kérünk téged, hogy állj meg halott egyházunk sírja mellett is és mondd azt, hogy "Lázár, jöjj ki". Uram, tedd ezt nemzetünk esetében is, tedd ezt, Urunk, látva hanyatló társadalmunkat is, hiszen arra van szükségünk, hogy Te eleveníts meg bennünket, hogy benned hadd álljon helyre az életünk, a lelki életünk! Kérlek, Úr Jézus Krisztus, hogy így mozdítsd el a hitetlenség szikláit az életünkből és add azt, hogy hadd tudjuk leoldozni testvéreink köteleit akkor, amikor Te munkálkodsz az életükben! Urunk, adj nekünk áldott közösséget Teveled! Emelj fel magadhoz most az úrvacsorai közösségen keresztül is! Ámen.
