TEXTUS: “Miközben Pál Athénban várta őket, háborgott a lelke, mert látta, hogy a város tele van bálványokkal. Nap mint nap vitázott a zsinagógában a zsidókkal és a hozzájuk csatlakozott istenfélőkkel, a főtéren pedig azokkal, akiket éppen ott talált. Néhány epikureus és sztoikus filozófus is vitázott vele. Némelyek ezt kérdezték: Mit akarhat ez a fecsegő mondani? – mások ezt mondták: Úgy látszik, hogy idegen istenségek hirdetője – mivel Jézust és a feltámadást hirdette. Ekkor megfogták, az Areopágoszra vitték, és megkérdezték tőle: Megtudhatjuk-e, mi az az új tanítás, amelyet hirdetsz? Mert amint halljuk, idegen dolgokkal hozakodsz elő, szeretnénk tehát megérteni, hogy miről is van szó. Az athéniak és a bevándorolt idegenek ugyanis egyébbel sem töltötték az idejüket, mint azzal, hogy valami újdonságot mondjanak vagy halljanak.” ApCsel 17, 16-21
Kedves Testvéreim!
Pál Athénban várakozik Szilászra és Timóteusra. Megdöbbent azon, hogy mennyi bálvány található a városban. Ezen megdöbbenése viták sorában fejeződik ki, hisz a zsidókkal is vitázik illetve a filozófusokkal. Pált először csupán valami jött-ment fecsegőnek gondolják, de elkezdik egyre komolyabban venni és megadják neki az esélyt, hogy szólhasson az Aeropágoszon arról az újdonságról, amelyet hirdet.
Az athéniakat az újdonságkeresés és az újdonság hirdetés hajtotta, ezt állapítja meg a város lakóiról Lukács. Nem számít milyen irányzat, mit képvisel, csak legyen új, legyen ismeretlen - ezt vallották. Olyan eszméket, filozófiai gondolatokat vártak, amelyet még addig nem hallottak. Amelyen lehetett gondolkodni, elmélkedni, vitázni, kérdéseket feltenni. Ez egy nagyon jó dolog, az ember agyát megtornáztató, élvezhető foglalatosság, de sajnos csupán az ember szellemi igényét elégíti ki, de nem ad lelki tartalmat.
Pál a Korinthusi levélben a következőképpen fogalmaz: “És miközben a zsidók jelt kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt az Isten ereje és az Isten bölcsessége.” 1 Korinthus 1, 22kk
Pál nem bölcsességet, nem eszméket hirdet, hanem a megfeszített Krisztusról beszél, akiben zsidónak, görögnek, bölcsnek, bölcstelennek, okosnak, butának lehet örök élete. Pál nem szellemi táplálékot hirdet, hanem lelki táplálékot. Nem teljesen újat, hanem valami örök igazságot, amely nem régi, nem új, hanem örök. Az örök evangéliumot.
Kedves Testvérem! Te mit akarsz hallani, amikor istentiszteleten vagy? Újdonságot? Eszméket, szellemi táplálékot? Igét hallgatni szomjas lélekkel szükséges, hogy ne a testünk, elménk táplálkozzék elsősorban, hanem a lelkünk. Ámen.