TEXTUS: „Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Ezeket azért parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást.” János 15, 12-17
Kedves Testvérek!
Ismét egy csodálatos szakasz van ma előttünk rengeteg üzenettel, melyet többféle aspektusból lehet megközelíteni. Számomra most a kiválasztottság tudata lett hangsúlyos ebben a szakaszban, mégpedig a testvériség, a szeretetközösség aspektusából. Ismerem ezt a csodálatos igét: Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket… Már önmagában is nagyon mély, elgondolkodtató mondata ez Jézusnak. Viszont, ha a kontextusában szereplő gondolatokba ágyazzuk ezt a krisztusi kijelentést, akkor még több üzenet sejlik fel belőle.
Sokszor elgondolkodom a tanítványságon. Különböző emberek, akik tele voltak hibával, akik magára hagyták a mesterüket, akik fogadkoztak, akik szabadkoztak. Egymás ellen voltak, azon vitáztak, ki a nagyobb? Volt közöttük egyszerű és bonyolult ember, volt közöttük gyáva és volt látszólag bátor. Sokfélék voltak, méltatlanok voltak. Mégis, a tanítványság nem rajtuk állt, hanem a Mester kiválasztásán, elhívásán. Krisztus egy átimádkozott éjszaka után hívja el őket, hogy vele legyenek.
Sokszor elgondolkodom a tanítványságomon. Mikor magamra nézek, indulataimra, gondolataimra, magatartásomra, hűtlenségemre, gyávaságomra, meggondolatlanságomra, akkor azt látom, hogy méltatlan vagyok. Azt látom, hogy vannak nálam sokkal alkalmasabbak a tanítványságra. Azt látom, hogy bántom a Mestert azzal, aki vagyok. Nem tudom szeretni magam, nem választanám magam… Ennek ellenére Ő kiválasztott. Kiválasztott, hogy tanítványa legyek és gyümölcsöt teremjek. Ekkor megértem, hogy nem én kapaszkodom Belé, hanem Ő kapaszkodik belém. Ezért kell elfogadnom az Ő döntését, mert igazából nem én döntöttem mellette, hanem Ő döntött mellettem!
Ezért kell elfogadnom az Ő döntését abban a tekintetben is, hogy ki a tanítványtársam, ki a gyülekezeti közösségben a testvérem. Nem dobhatok ki senkit a gyülekezetből, a környezetemből, a krisztus családjából, mert nem bírom elviselni, hisz nem ő döntött, nem én döntök, hanem Jézus döntött mellette is. Ezért beszél itt Jézus a kiválasztás és az egymás feltétel nélküli szeretetének szoros összefüggéséről. Nem az ellentétek, ne az érzéseink válasszanak el minket a közösségben, hanem az Ő jelenléte tartson össze bennünket még ebben a feszült, szorongató helyzetben is! Ámen.