TEXTUS: „Egy ember, név szerint Anániás, feleségével, Szafirával együtt eladott egy birtokot, és az árából feleségének tudtával félretett magának, egy részét pedig elvitte, és az apostolok lába elé tette. Péter azonban így szólt: Anániás, miért szállta meg a Sátán a szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek, és félretegyél magadnak a föld árából? Vajon nem a tiéd volt-e, amíg el nem adtad, és miután eladtad, nem te rendelkeztél-e az árával? Mi indította szívedet ilyen cselekedetre? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek. Amint meghallotta Anániás ezeket a szavakat, összeesett, és meghalt. Nagy félelem szállta meg mindazokat, akik ezt hallották. Az ifjak pedig felálltak és betakarták őt, majd kivitték és eltemették. Mintegy három óra múlva a felesége is bement, mit sem tudva a történtekről. Péter megkérdezte tőle: Mondd meg nekem, ennyiért adtátok el a földet? Ő így felelt: Igen, ennyiért. Péter így szólt hozzá: Miért egyeztetek meg abban, hogy próbára teszitek az Úr Lelkét? Íme, azok, akik a férjedet eltemették, az ajtó előtt állnak, és kivisznek téged. Az asszony pedig azonnal összeesett a lába előtt, és meghalt. Amikor bejöttek az ifjak, halva találták, kivitték őt is, és eltemették a férje mellé. Nagy félelem szállta meg az egész gyülekezetet és mindazokat, akik hallották ezeket.” ApCsel 5, 1-11
Kedves Testvérek!
Az első gyülekezetben a vagyonközösséget gyakorolták. Akinek több volt, az adott a feleslegéből, hogy a nélkülözőknek ne kelljen szükségben élniük. Ez egy szép dolog volt, hisz ebben is meg tudták élni a közösséget, meg tudták élni az agapé szeretetet. Ilyet tett József is, erről olvasunk a tegnapi igeszakaszban. Ezekre reagálva, Anániás és Szafira is, akik az első gyülekezet tagjai voltak, szintén adakozni akartak. Viszont a történetet végig szemlélve motivációjuk nem a szükségben lévők megsegítése volt, hanem a gyülekezet közvéleménye előtti megfelelés. Kívülre akartak megfelelni és megfeledkeztek arról, hogy adakozni nem azért kell, mert mások is adakoznak, adakozni azért kell, mert ezt érezzük őszintének, jónak az Isten Lelke által. Anániás és Szafira meg akarták tartani a kegyesség látszatát, de annak erejével nem számoltak.
Anániás a felesége tudtával tette azt, amit tett. Mégis mi volt a gond ezzel az adakozással? Alapvetően a motiváció, amelyet már említettem, de a megvalósulásban pedig az, hogy eladták a földet és úgy tettek, mintha annak az egész árát adták volna oda az apostoloknak, a gyülekezetnek. Mivel József is odaadta az egész földet, ezért azt gondolták, hogy nekik is az egésznek az árát kellett odaadniuk, de a szívükben ezt nem érezték, emiatt csak úgy tettek, mintha az egészet odaadták volna. Nem volt az Úré az egész szívük, elsősorban az embereknek akartak megfelelni, nem pedig az Úrnak.
Egy halálos állapotról van szó. Anániás és Szafira még nem tudott mindent odaadni az Úrnak. Szerettek a gyülekezetbe járni, vállalták az üldöztetésnek a fenyegetettségét, de nem voltak teljesen az Úréi, de úgy igyekeztek viselkedni, mintha azok lennének. Kedves Testvérek! Halálos dolog az, amikor az ember úgy viselkedik, úgy tesz a külvilág felé a keresztyénségét, hitét illetően, amely nincs is a szívében. Ebbe az állapotba bele lehet betegedni, bele lehet halni. Ez történik itt is.
Viszont van ennek a mai szakasznak egy nagyon intő üzenete is: a Lélek nem átverhető. Embereket, szolgatársakat, gyülekezeti tagokat be lehet csapni, el lehet hitetni dolgokat, de az Isten Lelkét nem lehet becsapni. Ha még nem tudunk teljesen odatenni mindent az Úr lábaihoz, akkor ne erőlködjünk, hanem őszintén mondjuk el ezt testvéreinknek, az Úrnak és könyörögjünk közösen azért, hogy a teljes önátadás megtörténhessen. Ez a tiszta és egyenes út, nem pedig a képmutatás útja. Ámen.