TEXTUS: „Kijelentettem a te nevedet az embereknek, akiket nekem adtál a világból. A tieid voltak, és nekem adtad őket, és ők megtartották a te igédet. Most már tudják, hogy mindaz, amit nekem adtál, tőled van; mert azokat a beszédeket, amelyeket nekem adtál, átadtam nekik, ők pedig befogadták azokat, és valóban felismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél el engem. Én őértük könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid, és ami az enyém, az mind a tied, és ami a tied, az az enyém, és én megdicsőíttetem őbennük. Többé nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te neved által, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi! Amikor velük voltam, én megtartottam őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, és megőriztem őket, és senki sem kárhozott el közülük, csak a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az Írás. Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. Én nekik adtam igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság. Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba: én őértük odaszentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazsággal.” János 17, 6-19
Kedves Testvérek!
Jézus Krisztus imádságát olvassuk, amelyet a tanítványai szeme láttára és füle hallatára mondott el. Ezt az imádságot János evangéliuma tárja elénk csupán az evangéliumok közül. Jézus Krisztus odalépett és odalép a tanítványok és az Atya közé, hogy közbenjárjon értük. Jézus tudja, hogy a tanítványokra és a tanítványok tanítványaira, összefoglalva a keresztyénekre, rengeteg veszély leselkedik, tudja, hogy a gonosz célpontjai azok, akik nem a világból valóak. Jézus Krisztus, aki tökéletes ember és tökéletes isten is volt, nagyon jól ismeri az emberi természetet. Ismeri gyengeségeinket, harcainkat, kísértéseinket. Tudja, milyen küzdelmes, nehéz, viszontagságos az ember-lét, sőt a keresztyének, az elhívottak élete még nehezebb, hisz a gonosz célpontjai vagyunk.
Jézus nem azt kéri, hogy az Atya vegyen ki bennünket a világból, hanem azt kéri, hogy megőriztessünk a gonosztól. Jaj, de sokszor szeretnénk kimenekülni a világból, kimenekülni a nehéz helyzetekből. Sokszor szeretnénk valahol máshol lenni, valahogyan visszaszorítani, akár mesterségesen is a nehézségeket, kísértéseket az életünkben. Jézus nem ezt kéri nekünk, hanem azt, hogy a nehézségekben, a nehézségeken keresztül legyen őrizőnk a Mindenható. És ez így is van, hisz Ő kérte és kéri folyamatosan számunkra.
Krisztus az igazságért halt meg. A kereszt igazságos volt, hisz a bűn büntetése a halál. Krisztus igazságát is odaáldozta, hisz bűnné lett érettünk. Ez azt jelenti, hogy keresztje nem csupán a megtérő bűnösök bűneit mossa el, hanem azt is jelenti, hogy a megtérő, újjászületett ember megigazul az Atya előtt, vagyis örökli, „átveszi” Krisztus igazságát. Tehát nem csupán törlés a kereszt, hanem jóváírás. Bűneink eltörlése és Krisztus igazságának jóváírása az életünkben.
Már nem a vádló van az Atya színe előtt, hanem a közbenjáró Krisztus, aki ma is közbenjár érted és értem. Ámen.