TEXTUS: „Szombaton kimentünk a városkapun kívülre, egy folyó mellé, ahol tudomásunk szerint imádkozni szoktak. Leültünk, és szóltunk az egybegyűlt asszonyokhoz. Hallgatott minket egy Lídia nevű istenfélő asszony, egy Thiatirából való bíborárus, akinek az Úr megnyitotta a szívét, hogy figyeljen arra, amit Pál mond.” ApCsel 16, 13-14
„Történt pedig egyszer, hogy amikor az imádkozás helyére mentünk, egy szolgálóleány jött velünk szembe, akiben jövendőmondó lélek volt, és jóslásával nagy hasznot hajtott gazdáinak.” ApCsel 16, 16
„Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent, a foglyok pedig hallgatták őket. Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehulltak a bilincsek” ApCsel 16, 25-26
Kedves Testvéreim!
A mai igében egy hosszabb szakasz van előttünk, amely szakaszban gazdag események tárulnak elénk gazdag üzenettel: Lídiának megnyílik a szíve, meggyógyul egy megszállott, Pálról és Szilászról lehullanak a bilincsek, megtér a filippi börtönőr családjával együtt. Mivel nincs mód arra, hogy mindegyik eseménynek a magyarázatára sort kerítsünk, egy összefüggésre szeretném ráirányítani a figyelmet a Lélek segítségével.
Megfigyelhetjük, hogy mind a Lídia szívének megnyílása, mind a megszállott lány szabadulása, mind pedig a bilincsek lehullása az imádság helyéhez, az imádság órájához kötődik. Mindegyik csodálatos szabadulás az imádság helyének meglátogatásával kezdődik el.
Kedves Testvérem! Én nem ismerem a küzdelmeidet, a fájdalmaidat, a bilincseidet, a gyötrődéseidet, de szeretném, ha megértenéd: minden szabadulás, minden változás azzal kezdődik, hogy az imádság helyére imádkozni mennek az emberek. Odamennek, odaborulnak a kereszthez.
Megfáradt, meggyengült, sokszor reménytelen hívő életünk akkor tud lángot kapni, akkor tud megelevenedni, ha elkezdjük látogatni az imádság helyét, ha elkezdünk komolyan megállni az Isten jelenlétében.
Sokat küzdünk azzal, hogy nem nyílnak a szívek. Menjünk el az imádság helyére, legyünk ott az imádság óráján, hogy megnyíljanak a szívek, ahogyan történt az Lídia szívével is.
Gonosz lelkek gyötrését érezzük, legyünk ott az imádság helyén, menjünk a kereszthez, mert ott megszabadulunk.
Bilincsek korlátoznak, függőségek kötöznek, abból is szabadulhatunk, ha az imádság az életünk mindennapos gyakorlata! Ámen.