TEXTUS: „Volt Damaszkuszban egy tanítvány, név szerint Anániás. Az Úr megszólította őt látomásban: Anániás! Ő így válaszolt: Íme, itt vagyok, Uram. Az Úr pedig így szólt hozzá: Kelj fel, menj el abba az utcába, amelyet Egyenes utcának hívnak, és keresd meg Júdás házában a tarzuszi Sault: mert íme, imádkozik, és látomásban látja, hogy egy Anániás nevű férfi jön be hozzá, és ráteszi a kezét, hogy lásson. Anániás így válaszolt: Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, mennyi rosszat tett a te szentjeid ellen Jeruzsálemben, és ide is meghatalmazást kapott a főpapoktól, hogy elfogja mindazokat, akik segítségül hívják a te nevedet. Ezt mondta neki az Úr: Menj el, mert választott eszközöm ő, hogy elvigye a nevemet a népek, a királyok és Izráel fiai elé. Én pedig meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért. Anániás pedig elment, és bement abba a házba, rátette a kezét, és ezt mondta: Testvérem, Saul! Az Úr, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, azért küldött engem, hogy újra láss, és megtelj Szentlélekkel. És egyszerre, mintha pikkelyek estek volna le a szeméről, újra látott, azután felkelt, és megkeresztelkedett, majd miután evett, erőre kapott.” ApCsel 9, 10-19a
Kedves Testvérek!
A mai igében egy érdekes dolgot láthatunk. Sault leteperi Krisztus, vakon rostokol Damaszkuszban. Nem ilyen tervekkel ment Saul Damaszkuszba. Haragját akarta érvényesíteni a keresztyéneken, ehelyett a keresztyéneket megbabonázó Krisztus igézi meg őt is. Teljesen a hatása alatt van, minden haragja, minden bátorsága, minden fennhéjázása odalett. Ott van egyedül, vakon, kiszolgáltatottan. Isten nem hagyja egyedül, hisz elküldi hozzá Anániást.
Anániás jogosan vonakodik. Saul az akkori keresztyénüldözés vezéralakja. Minden keresztyén hallott róla, kegyetlen módszereit ismeri. Anániás szeretne is kibújni a feladat alól, de az Úr elmondja neki, mi történt és Anániás maradéktalanul engedelmeskedik. Engedelmes szolga ez az Anániás. Hallja a Lélek beszédét és engedelmeskedik is neki.
Ó, de nagy szükség van az ilyen keresztyénekre. Szükség van az olyan keresztyénekre, akik hallják és cselekszik az Isten akaratát. Nagyon sokan közülünk hallják, mit mond az Úr, csak nem akarják meghallani.
Szüksége van Krisztusnak ma is elkötelezett keresztyénekre, akik nem csupán hallgatják az igét, hanem cselekszik is azt. Akik olyan szolgálatokat is elvégeznek, amelyek látszólag kényelmetlenek, kellemetlenek.
Isten ma is kérdez, kiált, ahogy Ézsaiás látomásában halljuk: Kit küldjek el, ki megy el követségünkben? Itt vagyok, engem küldj.
Kedves Testvér! A te életedben is felteszi az Úr a kérdést nap mint nap: Kit küldjek el, ki megy el követségünkben? Ugye Te is érzed, hogy ez egy költői kérdés! Az Úr Téged akar küldeni! Tehát elég a kifogásokból, el kell indulni a Krisztus követségében még akkor is, ha az kellemetlen, nehéz vagy éppen viszontagságosnak ígérkezik. Krisztusnak elkötelezett követőkre van szüksége, nem csupán szimpatizánsokra! Ámen.