TEXTUS: „Annás ezután elküldte őt megkötözve Kajafáshoz, a főpaphoz. Simon Péter pedig ott állt, és melegedett. Ekkor így szóltak hozzá: Nem az ő tanítványai közül való vagy te is? Ő tagadta, és megint csak azt mondta: Nem vagyok. A főpap egyik szolgája, annak a rokona, akinek Péter levágta a fülét, így szólt: Nem láttalak én téged vele együtt a kertben? Péter ismét tagadta, és akkor nyomban megszólalt a kakas.” János 18, 24-27
„Ekkor megfordult az Úr, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, amikor azt mondta neki: Ma, mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem. Azután kiment, és keserves sírásra fakadt.” Lukács 22, 61-62
Kedves Testvérek!
Ma elkezdődik a nagyhét, amelyben különösképpen is készülünk az ünnepre, Jézus feltámadásának csodájára. Kérlek benneteket, testvérek, csendesedjetek el, csendesedjetek el az Úr előtt, hogy hadd szólítson meg benneteket, mindannyiunkat. Nagy szükségünk van arra, hogy elcsendesedjünk előtte, hogy magunkba nézzünk és lássunk, hogy meglássuk Őt, a szenvedő Krisztust, aki életét adta értünk. Hogy meglássuk az átszegzett kezeket, hogy meglássuk a feltámadt Jézust, aki legyőzte a halált, legyőzte a bűn hatalmát.
Péter is magába kellett, hogy nézzen. Bizonyára nem úgy tervezte, hogy meg fogja tagadni Jézust. Nem úgy tervezte, hogy azt mondja többször is: Nem vagyok… Nem vagyok tanítvány. Először csak a kapunál mondja, talán észre sem veszi, talán nem is hallja, hogy mit mond a szája. Aztán a tűz mellett melegedve, talán kezdi a közösség részének érezni magát, és tagad másodszor, tagad harmadszor. Majd megszólal a kakas!
Ó, micsoda kegyelem és micsoda csoda, hogy megszólal ez a kakas. Sokan úgy gondolják, hogy szinte lehetetlenség volt az, hogy abban az udvarban ott legyen egy tisztátalannak számító kakas, de ott volt, mert Jézus megmondta. Nagyon jók ezek a kakasok a Péterek életében. Talán, ha valaki mondta volna Péternek: testvér, áruló vagy. Nem fogadta volna el, de a kakas mindenkinél meggyőzőbb bűnbánati prédikációt tartott.
Isten sokszor még annyira kegyelmes, hogy nem csak utólag, hanem előre küldi a kakasszót. Történt, hogy egy családos hívő ember belegabalyodott a titkárnőjébe. Egyik napon munka után el is indult hozzá, ahogyan ment a kocsijával, az utca elején ott volt egy tábla: behajtani tilos. Amikor meglátta ezt a táblát, belenyilallt az Úr Jézus hangja a szívébe: neked ide behajtani tilos, mert a gyermekem vagy. Megszégyenült és hálaadással elindult haza. Szólt a kakas és ez az ember nem tagadta meg Jézust.
Testvér! Előfordul, hogy belecsúszunk észrevétlenül a tagadásba. Krisztus kegyelmes tekintete fel tud emelni a marcangoló bűntudatból, fel tud emelni még a halálvágyból is. Ugyanakkor az az ígéret és intés is előttünk van: „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt.” Máté 10, 32-33
Gondoljuk át keresztyén életünket ezen a nagyhéten és nézzünk magunkba, hogy lássunk. Nézzünk Jézusra, hogy lássuk az Atyát! Ámen.