TEXTUS: „Ekkor azonban megjelent a főpap és egész kísérete, a szadduceusok pártja, és féltékenységtől eltelve elfogták az apostolokat, és börtönbe vetették őket. De az Úr angyala éjszaka megnyitotta a börtön ajtaját, és kivezetve őket ezt mondta nekik: Menjetek, álljatok fel a templomban, és hirdessétek a népnek ennek az életnek minden beszédét! Ők engedelmeskedtek, korán reggel bementek a templomba, és tanítottak. Amikor megérkezett a főpap és kísérete, összehívták a nagytanácsot, Izráel véneinek egész testületét, és elküldtek a börtönbe, hogy vezessék elő őket. A szolgák elmentek, de nem találták őket a börtönben, ezért visszatérve jelentették: A börtönt ugyan gondosan bezárva találtuk, az őrök is az ajtó előtt álltak, de amikor kinyitottuk, bent senkit sem találtunk. Amint a templomőrség parancsnoka és a főpapok meghallották ezeket a szavakat, zavarba jöttek, és ezt kérdezték: Miként történhetett ez? De valaki odament, és jelentette nekik: Íme, azok a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, ott állnak a templomban, és tanítják a népet. Ekkor elment a parancsnok a szolgákkal, és elővezették őket, de minden erőszak nélkül, mert féltek a néptől, hogy megkövezi őket. Bevitték, és a nagytanács elé állították őket, a főpap pedig elkezdte kihallgatásukat: Szigorúan megtiltottuk nektek, hogy tanítsatok annak a nevében, és íme, egész Jeruzsálemet betöltitek tanításotokkal, és ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét. Péter és az apostolok így válaszoltak: Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek. A mi atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti fára függesztve kivégeztetek. Isten őt mint fejedelmet és szabadítót emelte a jobbjára, hogy megtérést és bűnbocsánatot adjon Izráelnek. Mi tanúi vagyunk ezeknek az eseményeknek, és tanúja a Szentlélek, akit azoknak adott Isten, akik engedelmeskednek neki.” ApCsel 5, 17-32
Kedves Testvérek!
A mai ige arról beszél nekünk, hogy az apostolok miként néznek szembe az újabb letartóztatással és a börtönnel. Ők szembe néznek ezekkel az eseményekkel, nehézségekkel, Isten pedig megdicsőíti magát az életükben. Pál apostol szavai eszünkbe juthatnak: „Isten igéje viszont nincs bilincsbe verve” (2 Timótheus 2, 9) Pál Apostol is bilincsek közül mondja ezen szavakat. Nehéz volt a láncokat, bilincseket hordozni, de érezte az apostol, hogy az a belső békesség, az a belső bizonyosság, az Isten szeretete, amit ő is átélt, nem zárható kalodába.
Ma ezt szeretném a szívedre helyezni, kedves Testvérem! Isten igéje nincs bilincsbe verve. Próbálták bezárni az apostolokat, de nem lehetett, máris ott voltak a templomban, tanításuk tovább folytatódott. Az Úr szava, igéje nem zárható be, nem rejthető el, nem lehet elhallgattatni. Pedig, mennyien próbálták már a múltban és próbálják a jelenben.
Az apostolok nem figyelnek a tiltásra, hanem átadják magukat a Lélek vezetésének. Az üldözőik féltékenyek, ingerültek, nem tudnak engedelmeskedni ezek miatt a Szentléleknek, és ez oda vezet, hogy nem is részesednek az áldásaiban. Ámen.