TEXTUS: „Amikor látták, milyen bátran beszél Péter és János, és felfogták, hogy írástudatlan és iskolázatlan emberek, elcsodálkoztak. Azt is megtudták, hogy Jézussal voltak, de mivel látták, hogy velük együtt ott áll a meggyógyult ember is, semmit sem szólhattak ellenük. Felszólították tehát őket, hogy menjenek ki a nagytanács elől, és így tanakodtak egymás között: Mit tegyünk ezekkel az emberekkel? Mert hogy nyilvánvaló csoda történt általuk, azt tudja Jeruzsálem minden lakója, és nem is tagadhatjuk. De hogy tovább ne terjedjen a nép között, fenyegessük meg őket, hogy többé ne szóljanak az ő nevében egyetlen embernek se. Miután tehát behívták őket, megparancsolták, hogy egyáltalán ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében. Péter és János azonban így válaszolt nekik: Ítéljétek meg ti magatok, vajon igaz dolog-e Isten szemében, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre! Mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk. Azok pedig, miután megfenyegették, elbocsátották őket, mivel semmi lehetőséget nem találtak arra, hogy megbüntessék őket, a nép miatt, mivel mindenki dicsőítette az Istent a történtekért, hiszen több mint negyvenéves volt az az ember, akin a gyógyításnak ez a csodája történt.” ApCsel 4, 13-22
Kedves Testvérek!
A nagytanács, az apostolok vallatói maguk is csodálkoznak a történteken. A Lélek egyértelmű munkája az apostolokon és a sántán letagadhatatlan, számukra is meggyőző, nem is tudnak mit mondani, tenni. A fenyegetőzés útját igyekeznek választani és eldöntik, hogy befenyítik az apostolokat, azok majd aztán befogják a szájukat és minden megy a maga útján. Sajnos a főpapok, írástudók számítása nem sikerült. Azt gondolták, ha Jézus meghal, akkor vége lesz ennek az őrületnek, de most még erőteljesebben „támad” a keresztyénség, most már nem csupán egy fanatikus van, hanem egyenesen ötezer. Érthető a vezetőség aggodalma. Mégis, a látottak és a hallottak annyira meggyőzőek, hogy csupán az olcsó fenyegetőzés eszköze marad a vallatók kezében, amely fenyegetéstől Péter és János nem igazán ijed meg, hanem egy nagyon fontos üzenetet mondanak el: nem tehetnek olyat, hogy hallgassanak. Nem tehetik meg, hogy a Lélek ereje, szava bennük maradjon. Két utalást hoz a Biblia ehhez az igevershez Jeremiástól és Páltól, fontos, hogy azokat is említsem.
„Azt gondoltam: nem törődöm vele, nem szólok többé az ő nevében. De perzselő tűzzé vált szívemben, csontjaimba van rekesztve. Erőlködtem, hogy magamban tartsam, de nincs rajta hatalmam.” Jeremiás 20, 9 Jeremiást is igyekeztek elhallgattatni, sőt, ő maga is el akart hallgatni, de átélte, hogy nem lehet. Ha az Úr szól, ha az Úr a szívében van, akkor szólnia kell azt, amit rá bíz. Ha nem teszi a küldött, akkor őt emészti meg az isteni szó. Pál is valami hasonlót fogalmaz meg levelében: „Mert, ha az evangéliumot hirdetem, azzal nincs mit dicsekednem, mivel kényszer nehezedik rám. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot!” 1 Korintus 9, 16
Átélik az Isten választottjai a bizonyságtétel kényszerét, nem lehet a keresztyéneket elhallgattatni. Kedves Testvérem! Ne hallgass az Úr dolgairól, mert ha a fenyegetésekre tekintesz és hallgatsz, akkor emésztő tűzzé lesz benned az Úr Lelkének munkája!
Ezzel együtt szeretnék egy sajnálatos jelenségről is beszélni. Van olyan is, amikor kényszerét érezzük annak, hogy beszéljünk az Úr Jézusról, de az üres, kényszeredett, hasztalan, sőt megbotránkoztat, eltávolít embereket a hittől. Mikor van ez? Sajnos előfordul, hogy kiüresedik a keresztyén életünk, nem tölti be a szívünket az Úrral megtapasztalt csodák, üzenetek sokasága és bizonyságtételünk kiüresedik egy házifeladat felmondásává. Akkor igazi, akkor hatásos, ha a bizonyságtétel kényszere valóságos megtapasztalások, istenélmények következtében ébred a szívünkben. Agitáló teológusokra Istennek nincs szüksége, az Úrnak tanúkra van szüksége, akik átélik az Úr munkáját az életükben és erről bátran beszélnek.
Van bizonyságtételed? Munkálkodik az életedben az Úr, amiről tudsz beszélni? Ha igen, akkor tedd bátran és ne hallgass! Ha nem, akkor bölcsebb, ha hallgatsz, és vársz az Úrra, hogy cselekedjen az életedben, amiről majd beszélhetsz. Ámen.